Emmanuel Macron francia elnök mondta ki hétfőn, ami számos nyugati ország vezetőjének a száján volt már: a nyugatnak, szükség esetén, közvetlen katonai beavatkozással is meg kell akadályoznia, hogy az orosz-ukrán háború Putyin győzelmével érjen véget.
Macron egy párizsi biztonságpolitikai tanácskozáson, amelyen 21 ország, az európaiak mellett Kanada és az Egyesült Államok vett részt, arról beszélt hétfőn, hogy „tudja, nincs a kérdésben a nyugati vezetők között konszenzus, de semmit sem szabad kizárni”.
Nem titkoltan a német kancellár visszafogott politikájára utalva emlékeztetett: két éve egyesek még meleg ruhákkal és fejvédő sisakokkal akarták megtámogatni Ukrajnát, ma pedig már arról beszélnek, hogy rakétákat és páncélosokat kell szállítaniuk. A francia elnök erős szavai azért is figyelemre méltóak, mert eddig Párizs nem járt élen az Ukrajnának nyújtott támogatások terén.
A szlovák kormányfő, Fico már korábban kifecsegte, hogy egyes nyugati országok katonai beavatkozást fontolgatnak Ukrajna oldalán. Macron a szlovák szivárogtatásra válaszul arra emlékeztetett, hogy Párizs soha nem mondott olyat, hogy erre nem volna hajlandó.
És természetesen más sem mondott ilyet – teszem én hozzá –, csak annyit, hogy törekednek elkerülni egy NATO-tagország és Oroszország, ezzel a NATO-orosz közvetlen összeütközést.
A francia kemény állásponttal Macron nyomatékosította: nem megoldás a német kancellár, Olaf Scholz visszafogottsága, aki még a konferencia előtt bejelentette, hogy országa semmiképpen nem szállítja le Ukrajnának az ott annyira várt 500 kilométeres hatótávolságú, repülőgépről indítható, saját meghajtású Taurus légibombákat, amelyek a legerősebb betonerődítmények ellen is bevethetők.
Berlin a mai napig betegesen fél attól, hogy belekeveredik a háborúba. Mindenképpen el akarja kerülni, hogy az általa szállított fegyvereket orosz területek ellen is bevessék. A történelmi múlton túl ennek nem kis mértékben az is oka lehet, hogy a nyugati szövetségi rendszer európai tagországai közül a legnagyobb gazdasági erővel rendelkező Németország, lehetőségeihez képest és egyébként is elég könnyűsúlyú haderővel, háborúra teljesen alkalmatlan hadsereggel rendelkezik.
Józanul gondolkodóknak már eddig is nyilvánvaló volt, hogy legyen is akármekkora ellenszele egy közvetlen nyugati beavatkozásnak az orosz-ukrán háborúba, a nyugat nem teheti meg, hogy a már eddigi ukrán áldozatokon átlépve a saját eddigi anyagi és fegyverzetek és lőszerek szállítására kiterjedő támogatását veszni hagyja, hogy aztán Ukrajna helyett a Baltikumban vagy Lengyelországban kelljen felvonulnia Oroszország ellen.
A történelmi analógia adja magát. A II. Világháború kitörése utáni első években, ahogyan ma is, az Egyesült Államok a kívülmaradás politikáját választotta. Az akkori rossz fiú, Adolf Hitler is abban reménykedett, hogy a nyugat nem lesz képes összeállni ellene, és bárkit megtámadhat, a világ minden hódítását le fogja nyelni. A náci Németország is számíthatott egy nagy ázsiai partnerre, Japánra.
Ma Oroszország Európa és a széles értelemben vett nyugat ellen folytat háborút, amit már maguk az orosz vezetők is így látnak. Moszkva a Távol-Keleten, Kínában keresi a szövetségest, amely – a II. világháborús Japánhoz hasonlóan – ugyancsak hegemóniára törekszik a térségben, és legalább Tajvan megszerzésével szívesen megsütné a saját pecsenyéjét egy nyugat-orosz konfrontáció árnyékában.
A II. Világháború kitörésekor az erőviszonyok nagyon kedvezőek voltak a náci Németország és Japán javára. A harmincas években a német gazdaság messze nagyobb teljesítménnyel bírt a franciákhoz, a britekhez, de az amerikaikhoz vagy az oroszokhoz képest is, mint a mai Oroszország. Az egykori Szovjetunió is nagyobb erőt képviselt, mint Putyin Oroszországa.
Az orosz gazdaság a GDP-jét tekintve alig előzi meg Franciaországot vagy éppen Kalifornia gazdasági teljesítményét. Egy konvencionális háborúban Oroszország a nyugattal szemben teljesen esélytelen. Ma az orosz gazdaság teljesítménye egyhuszada sincs a nyugati szövetségesekének.
Várható volt, hogy ha Ukrajna hátrányos helyzetbe kerül Oroszországgal szemben a frontokon, a nyugatnak elő kell vennie a közvetlen beavatkozással való fenyegetést. Ahogy az oroszok, amikor a fronton tavaly nem nekik állt a zászló, szinte hetente jelentették be, hogy atomfegyvereikkel melyik nyugati nagyvárost fogják eltörölni a térképről, ha ilyen vagy olyan fegyvereket szállít Ukrajnának. Sem Párizst, sem Londont, sem Berlint nem érte támadás.
Párizsban eldördült a startpisztoly. Ha Putyin nem vesz vissza, és változatlanul egész Ukrajna elfoglalásával, az ukrán állam felszámolásával fenyeget, immár számolnia kell azzal, hogy a nyugat is emeli a tétet. Azzal együtt, hogy vannak és lesznek a közvetlen beavatkozásnak ellenfelei, a nyugat nem tehet mást, mint hogy komolyan készül a háborúra.
Nem lehet blöffölni, és nem is éri meg. Nyugat-Európának, de az Egyessült Államoknak is időre van szüksége, hogy a lehető legjobb pozícióban legyen az esetleges konfrontáció alkalmával. Oroszországhoz hasonlóan teljes fordulatra kell felfuttatni a hadiipart. Macron máris meghirdetett az F-16-os projekt után egy újabb koalíciót a közepes és nagy hatótávolságú rakétarendszerek Ukrajnába szállítására.
Az új francia kezdeményezés tovább növeli a nyomást Berlinre, hogy adja fel óvatoskodását, és engedje át a legjobb eszközeit Ukrajnának. Berlinben már nemcsak az ellenzéki unió-pártok, de a kormányzó koalíción belül a zöldek és a szabaddemokraták is bírálják a szociáldemokrata kancellárt, amiért ellenzi az orosz területeket is elérő legkorszerűbb német fegyverek bevetését Ukrajnában.
A nyugat határozott és egységes fellépése és a közvetlen katonai beavatkozás napirendre tűzése nagyobb eséllyel vezethet egy tűzszünethez és az Ukrajna által is elfogadható feltételekkel megkezdődő béketárgyaláshoz, mint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter és Orbán Viktor súlytalan, ájtatoskodó, békegalamb-tánca, ami csak Putyin pozícióját erősíti.
Teljesen világos, hogy ha Orbán tényleg békét akarna Ukrajnának, akkor a nyugati szövetségi rendszert erősítené, és maradéktalanul eleget tenne szövetségesi kötelezettségeinek, és nem Moszkvával, hanem Kijevvel építene ki stratégiai együttműködést, fegyvert szállítana Kijevnek. Ilyen együttműködési szerződést kötött már Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország Ukrajnával, hogy csak a nagyobbakat említsem.
Mindeközben a magyar kormányfő, kezében egy teli benzines kannával, arról próbálja meggyőzni a világot, hogy a háború tüzének eloltására készül. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 