Az Egyesült Államokra nem lehet számítani
Ezzel a címmel jelent meg véleménycikk az n-tv.de német hírportálon Roland Peters tollából arról, milyen veszélyes helyzetbe került Európa az Egyesült Államok republikánusai miatt, akik megkérdőjelezik Európa és az USA védelmi szövetségét, az USA NATO-tagságát, és leállították az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, miközben az ukránok az életükért harcolnak Oroszország ellen.
Tudom, hogy ma Magyarországon a pedofil-ügy, a köztársasági elnök személye, az önkormányzati és az európai parlamenti választások kötik le a közvélemény és a politikai elit figyelmét, de aki ott akar lenni élőben a történelemben, tudni akarja most és nem majd évtizedek múlva a történelemkönyvekből, hogy mi és miért történt, olvassa el ezt az írást és gondolkodjon el rajta!
A nagy tengerentúli partner, amely hosszú időn át védőernyőt tartott az európai demokráciák felett, megingott. Németországnak és szövetségeseinek katonailag emancipálódnia, függetleníteni kell magát az USA-tól. Az elmúlt hét legfontosabb eseménye: Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus fogolytáborban történt halála a müncheni biztonsági konferencián vált ismertté.
Ott, ahol az ukrán elnök lőszerért könyörgött nyugati szövetségeseinél, és létfontosságúnak nevezte az új amerikai segélyeket. Eközben a lövészárkokban kuporgó ukrán katonák a mobiltelefonjaikat bújják abban a reményben, hogy jó híreket kapnak Washingtonból. Kelet-Ukrajnában Avdiivka városa elesett. Közben az USA-ban? A képviselőház tagjai hosszú hétvégére mentek, ahelyett hogy megszavazták volna a hónapok óta tárgyalt új segélyt Ukrajnának. A hosszú hétvége február 28-ig tart.
Az ukrán háború már nem olyan fontos az Egyesült Államok számára. Választási kampány van, és további kilenc hónapig az lesz. Ha saját biztonságukról gondoskodni akarnak, akkor Németország és Európa nem számíthat erre a bábszínházra.
Kamala Harris amerikai alelnök a kitartás jelszavát hozta Bajorországba „Joe Biden elnök és én Ukrajna mellett állunk” – hangzott az üzenet. Sok verbális folklórral nyakon öntve. Harris megemlítette azokat az Egyesült Államokon belüli erőket is, amelyek “fel akarják rúgni a szövetségeseink iránti kötelezettségeinket”, amelyek destabilizálják a világot. A képviselőház republikánusaira és Donald Trumpra utalt. Tizennégy hosszú hónappal ezelőtt hagyta jóvá a washingtoni kongresszus az utolsó Ukrajnának nyújtott segélyt az Oroszország elleni védelmi háborújához.
2021-ben Európa-szerte megkönnyebbült sóhaj szakad fel, amikor a Németországban is ismert Joe Biden végre letette a hivatali esküt. Biden korunk konfliktusának nyilvánította a demokráciák harcát az autoriter államok ellen. Ez az ismerős, vezető szuperhatalom hangja volt a rendszerszintű konfliktusról; egy új narratíva, amely a kapitalizmus és a kommunizmus közötti harcot váltja fel. Mindez valósággá vált a 2022 februári orosz invázióban, amelyre az Egyesült Államok és szövetségesei az Urajnának nyújtott katonai segítséggel válaszoltak. Mára azonban az amerikai polgárok jelentős részének Biden története nem jön be.
Az emberi élet alku függvénye
Egyszerűen túl drága a történet, különösen a republikánusok számára. A katonai sikerek – az orosz előrenyomulás megállítása – nehezen adhatók el, mert a háború a távoli Európában zajlik. Az ukrajnai mészárlás a választási kampány áldozatául esett, és elvont belpolitikai alkudozás tárgya lett. Az ukrán ellentámadás a kiterjedt orosz aknamezőkön elakadt, Moszkva katonák százezreit küldi a harcba, és az ukrán védők csak reménykedhetnek abban, hogy a fogyatkozó lőszerkészlettel képesek lesznek tartani az állásaikat. Az európai szövetségesek joggal számoltak azzal, hogy az Egyesült Államok támogatására hagyatkozhatnak, „as long as it takes” (ameddig csak kell – a szerk.).
“Megdöbbentő. Még soha nem tapasztaltam ehhez hasonlót” – mondta Biden a republikánusokról, pedig az elnök mint a két nagy politikai tábor közötti közvetítő látott már egyet s mást a kongresszusban eltöltött évtizedekben. “Rá se hederítenek az orosz fenyegetésre, a NATO-ban vállalt kötelezettségeinkre.” Teljesen nyilvánvaló, hogy a republikánusok többsége nem képes felismerni a történelmi léptékű kihívást.
Ez a jelenlegi helyzet mindkét fél számára szégyenletes. A republikánusok számára, akik nem látnak távolabb a szomszéd kertjénél, miközben az ukránok hullanak a háborúban, és Németországnak és európai partnereinek ugyanúgy, akik túl sokáig hitték, hogy a tengerentúli nagy szövetségesük teljesítseni fog, ha az oroszok ismét kopogtatnak a keleti végeken. Pedig nem, mert ha Európa biztonságáról van szó, a saját magával elfoglalt Egyesült Államokban már nem lehet megbízni.
Soha nem látott vészjelzések
A helyzet nem lesz egyszerűbb, de legalább bonyolultabb lesz. Ha egy olyan ember, mint Trump, aki nem tölt be semmilyen állami tisztséget, sem pártfunkciót, néhány telefonhívással a tapasztalt politikusokat képes térdre kényszeríteni, amivel egy háborút képes eldönteni – akkor mi lesz itt, ha megnyeri a novemberi választást? Vlagyimir Putyin telefonon gratulál Turmp elvtársnak, aki kilépteti az USA-t a NATO-ból, a Kreml pedig kiadja a parancsot: irány a nyugat? Az amerikai kormánynak már egy évvel ezelőtt figyelmeztetnie kellett Ukrajnát, hogy a segélyek nagy valószínűséggel nem fognak örökké folyni. A jelek világosabbak, mint valaha.
Igen, az is lehet, hogy Trump mégsem indul, vagy ismét elveszíti a választást. De Európa akkor sem lélegezhetne fel. Az aktuális többségi viszonyoktól függően az Egyesült Államokban minden törvényhozási kezdeményezés időről időre alku tárgya lesz, mert a Kongresszus zsebre dugott kézzel képes kiéheztetni a kormányt. Az amerikai államgépezet kerekei – ha engedik – örvényes engedéllyel tovább foroghatnak újabb hitelekből. De ki tudja, meddig mehet ez így? Egyszer csak a védelmi költségvetés is csökkenni fog, vagy más állami szolgáltatásokból faragnak le, ami tovább növeli a társadalmi robbanás veszélyét. Hogy ez mit jelent, az 2020-ban és 2021-ben már láthatóvá vált. Rohamcsapatok vonultak az utcákon, puccsokat terveztek, és végül megrohamozták a Capitoliumot azzal a szándékkal, hogy politikusokat öljenek.
Németországnak gyorsan szabadulnia kell ettől az rogyadozó szuperhatalomtól. Franciaországnak is újra kellene gondolnia atomfegyver felhasználási politikáját. Nem azért, hogy eltávolodjunk az Egyesült Államoktől, hanem azért, hogy képesek legyünk együtt dönteni. Ennek eléréséhez Európának össze kell rántania magát, és nem állandóan a tengerentúlról érkező segítő kezet várni. Mert ez a kéz túl reszketővé vált. x
ntv/Roland Peters/zse
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 