A címben szereplő, az átkosból ránk maradt, kissé módosított csasztuska lett a magyar külpolitikai vezérlő jelszava. Ezt bizonyítja, hogy sem a magyar kormány, sem az országgyűlés kormánypárti frakciójának tagjai nem voltak hajlandók találkozni a négy – demokrata és republikánus párti – amerikai szenátorral, akik a svéd NATO-csatlakozás magyar ratifikációját jöttek megsürgetni Magyarországra.
A találkozásra nem méltatott delegáció tagjai: Jeanne Shaheen szenátor, a Szenátus NATO-megfigyelő csoportjának társelnöke, a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság tagja; Thom Tillis szenátor, a Szenátus NATO-megfigyelő csoportjának társelnöke; Chris Murphy szenátor, a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság tagja; valamint Chris Van Hollen szenátor, a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság tagja.
A magyar vezetés magatartása már csak azért is érthetetlennek tűnik, mert Magyarországnak mint a NATO egyik tagországának az Egyesült Államok a legjelentősebb katonai szövetségese, és az USA a második legnagyobb befektető hazánkban.
Ahogy értelmezhetetlen a magyar külügyminiszter nyilatkozata is, hogy amennyiben a szenátorok nyomást kívánnak gyakorolni a szuverén magyar kormányra a svéd NATO-csatlakozás ügyében, jobb, ha el sem jönnek, hiszen mint Szijjártó külügyminiszter, mint főnöke, Orbán Viktor nem egyszer, nem kétszer erősítette meg, hogy a magyar kormány támogatja Stockholm felvételi kérelmét.
Magyarul: ha mind a ketten igazat mondanak, ami nagyon meglepő volna, akkor az amerikai nyomásgyakorlás emlegetése értelmetlen, hiszen Orbán és kabinetje nyomás nélkül is támogatja a svéd belépést.
Ha az amerikai szenátorok a Fidesz frakcióját szándékozták volna meggyőzni arról, hogy szavazzanak a svéd NATO-tagságra, akkor azért pedig egyenesen köszönet járna a szenátoroknak Orbán Viktortól, hiszen – állítólag – Orbánék erre akarják rávenni – ugyancsak állítólag – eddig eredménytelenül a Fidesz parlamenti képviselőit.
Nehéz elhinni, hogy a budapesti Amerikai Nagykövetségtől a szenátorok nem kaptak volna korrekt információt arról, ki fújja Magyarországon a passzátszelet, hogy nem a kormány és annak feje, Orbán Viktor függ a parlamenti frakciójától, hanem az abba delegált emberei hajtják végre az omnipotens felcsúti utasításait. Egyszerűbben fogalmazva: az egész frakcióra mutogatás ócska hazugság.
Akkor miért az egész orbáni pávatánc? Biztosan nem az a célja, hogy jó pontokat szerezzen az Egyesült Államok Szenátusában, az amerikai kormánynál, a hivatalban lévő elnöknél, az EU vezető szerveinél, az Európai Parlamentben vagy éppen a NATO-ban.
Akkor mégis kik fognak ennek tapsolni? Már eltekintve a Fidesz intellektuális hátországának frontembereitől, Győzikétől, a Kossuth-díjas Nagy Ferótól, Curtistől, Bayer Zsolttól, Kis Grofótól és a nagy tudású Menczer Tamástól.
Rajtuk kívül Orbán vastapsra csak Moszkvában számíthat. Az amerikai szenátorok megalázására tett ócska kísérlet Putyinnak kivételes örömet fog szerezni. A magyar kormányfő begyűjtheti még a kínai kommunista párt főtitkára, a kínai államfő elismerő fejbillentését is.
Összefoglalva: a III. világháborúra folyó világméretű készülődés ideje alatt Orbán Viktor zavartalanul folytatja a hazája és szövetségesei elárulását. Előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, folytatólagosan és bűnszövetségben elkövetve. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 