A református egyház nem Bicskén bukott el

Most, hogy a református egyház fejének a fejét veszik, ki kell mondani, hogy a református egyházi közösség nem most és nem Bicskén bukott el az ország és a teremtő színe előtt. A többi történelmi egyházzal együtt akkor, amikor eladta a lelkét az orbáni Antikrisztusnak.

A magyar református egyház és Balog Zoltán püspök forint milliárdokban kifejezhető júdáspénzért tagadta meg az elveit, tékozolta el a reá bízott talentumot, csalta meg a híveit, lopta meg Orbánnal kézen fogva a saját népét, és odáig süllyedt, hogy egy Bayer Zsolt mondhat róla erkölcsi ítéletet.

A legszomorúbb mindebben az, hogy a reformátusok nem egyedül merültek derékig a NER erkölcsi mocsarában, mert ott dagonyázik mellettük a többi történelmi egyház vezetése is, akik – a reformátusokhoz hasonlóan – Orbán kezéből esznek és istenük, híveik helyett jó pénzért őt szolgálják. Kit tettekkel, ki szavakkal, ki csak a hallgatásával.

Nem ismerek olyan magyar egyházi vezetőt a kiváltságosok közül, aki egyszer is felemelte volna a szavát az ellen, ami Magyarországon történik a demokrácia, a szabadság, az emberi tisztesség, a keresztény értékek ellen. Akik kiálltak volna az ország nyugati orientációja mellett, felemelték volna a szavukat legalább a tízparancsolat egyik-másikának a megsértése miatt.

Ugyanazt jelenti a magyar egyházak vezetőinek a „Ne lopj!” “Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!” “Mások tulajdonát ne kívánd!” – hogy csak hármat idézzek a tízből -, mint Orbán Viktornak. Semmit.

A magyar történelmi egyházak, a református, a katolikus egyház és az izraelita hitközségek is, hogy a legtörténelmibbről, Németh Szilárd Hit Gyülekezetéről meg ne feledkezzek, azt tették és teszik ma is, amit nem lett volna szabad soha megtenniük. Istenük helyett a királyt szolgálták és szolgálják, mégpedig pénzért. A népük helyett a hatalom oldalára álltak.

Nincs tehát abban semmi meglepő, mert ennek így kellett lennie, hogy az elbukó hatalmasok magukkal rántják a püspököt. Most a reformátust, majd a többit is. A NER erkölcsi bukása a magyar történelmi egyházak szégyenletes, megalázó szerepvállalásáról, még inkább szereptévesztéséről is szól. x

Ui.: Egy nappal az írásom megjelentetése után Balogh Zoltán lemondott. Hogy az egyházáról alkotott véleményem nem volt alaptalan, annak igazolására álljon itt a lemondása után általa közzétett nyilatkozatból kiragadott néhány mondat: „Az, hogy a közéletből jöttem vissza, az valóban jelentett hasznot az egyházunknak. Hasznot, kockázatot és terhet. A hasznot én nem pénzben mérem, hanem abban, hogy talán egyházunk karakteresebben, szélesebb terekben tudott megjelenni, mint korábban. Hogy nőttek a lehetőségeink a szolgálatra. Most ebből a haszonból tehertétel lett és azt is látjuk, azzal is szembe kell nézni, hogy a haszon, egyházunk súlyának a növekedése az morzsolódik.”

Zsebesi Zsolt