Hülye vita arról, hogy hülyék-e a szavazók

Herczeg Márknak a 444.hu oldalon megjelent írása szerint nem a választók hülyesége az oka a Fidesz sorozatos kétharmados győzelmének (így persze soha nem nyert a Fidesz, csak a választási matematikai turbózza kétharmadra az 50 százalék körüli szavazati arányt), még csak nem is a nekik lejtő választási törvény (vagy az egyeduralom a médiában – teszem én hozzá), hanem az ok a „gőgös liberális gőg” – legyen is az akármi.

Herczeg szerint ugyanis a kétharmados Fidesz-győzelmek egyszemélyes okozója Csáki Judit, „aki az egész baloldali értelmiséget egy személyben képviseli, hiszen színikritikus”, és sértően nyilatkozott a Fidesz szavazóbázisát jelentő tömegek szellemi és egyéb képességeiről, amivel – Herczeg szerint – megágyazott Orbán pártja következő kétharmadának.

Ha már a 444.hu is a hülyékkel foglalkozik, akkor én is megteszem a saját tétemet. Szerintem Herczeg itt az igazi hülye, aki egy személyben képviseli azt az impotens magyar értelmiséget, amely nem képes felfogni a Fidesz választási győzelmének valódi okát.

Az eredendően hülye itt nem a választó, még csak nem is azok a választók, akik a Fideszre szavaznak, hanem az az elemző, publicista, aki azt a marhaságot le tudja írni, hogy Csáki Judit a baloldalt képviseli, és hogy amit mond, annak bármilyen relevanciája volna arra vonatkozóan, hogy kire szavaznak a magyarok. Hogy arról már ne is beszéljek, hogy hol van itt az ellenzékben baloldal, melyik párt volna az és miért, hacsak azért nem, mert azt álltja magáról.

A hülye ebben az országban az, aki nem képes felfogni, hogy a modern parlamenti demokráciákban, de a demokrácia deficitjével működő választásokat tartó diktatúrákban is a választás eredménye nem az okos és a hülye választók társadalmi arányán múlik, hanem azon, hogy van-e egyenlő esélye az indulóknak arra, hogy a saját véleményüket, kormányzati elképzeléseiket a szükséges számú választóhoz eljuttassák.

Még egyszerűbben fogalmazva: bármilyen választási rendszerben az aktuálisan kormányzó párt legyőzésére parlamenti választáson csak akkor van esélye az ellenzékének, ha az rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel, nevezetesen pénzzel és a médiához való hozzájutás lehetőségével. Ha ezek birtokában van, és a választási törvény is megadja az egyenlő esélyeket az indulóknak, akkor már csak a választók számára szánt üzenet tartalma dönt, hogy verhető-e a kormányzó erő, vagy nem.

Nézzük meg három országban, Oroszországban, Törökországban, Lengyelországban és Magyarországon, hogy milyen esélyei vannak, voltak az ellenzéknek, hogy kierőszakoljon egy politikai fordulatot.

Oroszország a legegyértelműbb a helyzet, mert az egy személyben évtizedek óta uralkodó Vlagyimir Putyin ellenfelei vagy szibériai büntetőtáborban hallgatják az orosz himnuszt, vagy egyszerű börtönök lakói, esetleg kipotyogtak emeletes épületek ablakain, vagy emigrációba menekültek. Ellenzék, ellenzéki sajtó csak nyomokban. Primitív nacionalizmusával és az orosz birodalom újjáélesztésének eszméjével nyomulva nyeri is a nem szabad és nem demokratikus választásokat Putyin és a pártja.

Törökországban csak a komolyabb ellenzéki lapokat záratta be az uralkodó Erdogan, az ellene elbukott puccs után csak szinte az egész közigazgatást és a hadsereg vezetését börtönözte be vagy cserélte le, Orbán Putyin után második legnagyobb kebelbarátja. A legpotensebb ellenzékiek itt is külföldön rejtőzködnek, és rettegnek az életükért. A nagy török birodalom és Törökország regionális nagyhatalommá tételének álmával házalva Erdogan is nyeri a választásokat.

Lengyelországban az Orbánt másoló, az ukrajnai orosz invázió kivételével mindenben a magyar kormányfőt majmoló Kaczynskinek nem sikerült az ellenzéket teljesen taccsra tennie, mert kudarcot vallott a független sajtó felszámolására tett kísérlete.

A Kelet-Európa egyik legnagyobb független sajtóorgánuma az egykori ellenzéki ikon, Adam Michnik vezette Agora médiacsoport (Gazeta Wyborcza) és az amerikai tulajdonú liberális televízió (TVN) megakadályozta a kormányzó erők médiauralmának kialakulását, az egyoldalú tájékoztatás létrejöttét.

A lengyel valóság a magyarnál sokkal inkább volt alkalmas a Duczynskai-Orbán-féle egyeduralom megtörésére, és a váltás meg is történt. Nem kis mértékben azért is, mert Lengyelországban majd egy tucat több százezer lakosú nagyváros van, ahol egyetemek, színházak, helyi értelmiség létezik. Itt az ellenzék tarolt, míg a vidéki, az ország keleti fele az uralkodó pártra voksolt.

Magyarországon a demokratikus hatalomváltás esélye valahol a török és az orosz viszonyok között definiálható. Szinte a nullával egyenlő. A már leírt okok miatt. Vagyis az ellenzéknek nincsenek meg a törvényes és anyagi lehetőségei arra, hogy eséllyel vegye fel a harcot az uralkodó rezsimmel szemben.

Az csak „hab a tortán”, hogy a jelenlegi magyar ellenzéknek még csak nyomokban sincs elképzelése arról, hogy milyen Magyarországot ajánl azoknak, akik nem a Fideszre szavaznak, és hogyan akarja elhódítani az uralkodó párt jelenlegi híveit.

Az ellenzéki pártok hazánkban csak a Fidesz sajtóorgánumain keresztül képesek láthatóvá válni. Ott természetesen olyan színben, ami megerősíti mind a Fideszre szavazókat, mind pedig a tétovázókat abban, hogy nem érdemes Orbán és csapata ellen voksolni.

A képviseleti alapú polgári demokráciákban nem az a kérdés, hogy a választók egy jelentős hányada szellemileg alultáplált, a saját érdekeinek felismerésére sem képes, könnyen befolyásolható, megtéveszthető-e vagy sem, mert hogy az, és ezt mindenki tudja, és számol is ezzel.

Csakhogy: ezeket a rétegeket is el lehet érni erről és arról az oldalról is. Az ellenzék szava pont úgy eljut hozzájuk, mint a kormánypárté, vagyis mindenkinek esélye van arra, hogy a könnyen megvezethetőket a saját érdekébe befolyásolni tudja.

Magyarországon egy bizonyos szavazói réteghez nem jut el más, csak a hivatalos propaganda. Ők – megfejelve azzal, hogy ennek nincsenek a tudatában – arra szavaznak, aki jobb képet festett magáról, és kellően rosszat a másik oldalról. Ez a magyar vidéken, az állami televízión és a vidéki lapokon keresztül tájékozódók számára csak a Fidesz.

Választásokon a Fideszt nemcsak azért nem tudja legyőzni az ellenzék, mert a vezetői tehetségtelen politikusok, hanem azért sem, mert a kormányzó párt gondoskodik arról, hogy ha ez nem így volna, se legyen esélye ellenzéki pártnak Magyarországon választást nyerni.

A Fidesz-rendszernek, a NER-nek a demokratikus, politikai váltógazdaság ellehetetlenítése a lényege és célja. És ha az nem megy választási csalásokkal, a média- és a mérhetetlen anyagi fölénnyel, akkor jönnek csak az erdogani és a putyini módszerek, de jönnek uniós tagságunk ide, uniós tagságunk oda.

Csak emlékeztetőül: a kádári egypártrendszerű diktatúra társadalmi bázisa nagyjából egybeesik a Fideszével. Ott is azok támogatták és hittek Kádár Jánosban, akiknek hiányos információi voltak a társadalmi valóságról.

Azzal a különbséggel, hogy a magát szocialistának mondó rezsim jelentős javakat osztott vissza a társadalom alsó harmadában élők számára a felső harmad kárára, szemben a NER-rel, amely többet oszt vissza a felső harmadban élőknek az alsó harmadban élők rovására.

Érthető tehát, hogy a Fidesznek az alsó harmad megdolgozása a lényeg, a felső harmad a saját érdekében szavaz Orbánra, míg az egyharmadra csökkent „középosztály”, valamint a humán és a műszaki értelmiség, a multinacionális vállalatok jól kereső, világot értő értelmisége, aki átlátja az ország valódi helyzetét, ellenzékért kiált.

Magyarországon ma nincs polgári demokrácia. Nem adottak a szabad választások feltételei, nem működik a hatalom ellenőrzése a választók és független állampolgári tömörülések által, nem működnek a jelenlegi hatalom leváltására alkalmas politikai erők, főként, mert a rendszer kizárja ilyenek létezését, és ellehetetleníti működésüket.

Magyarországon nem választásokat kell nyerni, hanem meg kell teremteni annak feltételeit, hogy igazi, demokratikus, szabad választások lehessenek. Egy nem demokratikus rendszerben ez demokratikus eszközökkel nem lehetséges.

Minél előbb felismeri ezt a magyar ellenzék, és minél előbb felhagy eddigi, a rendszert legitimáló impotens, parlamenti ellenzékieskedésével, annál nagyobb az esélye, hogy Magyarország visszatér a polgári demokráciákat üzemeltető országok közösségébe, amely most utálattal és szörnyülködve tekint ránk. x

Zsebesi Zsolt