Törökország görcsösen keresi a módját, hogy demonstrálja az izraeli politikát, a zsidó államnak a palesztinok elleni fellépését és az ehhez nyújtott amerikai támogatást elítélő álláspontját. Most éppen a Coca-Cola és a Nestlé termékeit tiltották ki – „a nép követelésére” – a török parlament éttermeiből és büféiből.
A Coca-Cola jégre tétele előtt pár nappal a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan mutatott hátat a Törökországba érkező Antony Blinken amerikai külügyminiszternek, amikor bokros teendőire hivatkozva nem fogadta az USA diplomatáját, aki a török szerepvállalást kívánta megvitatni a közel-keleti válság megoldásában.
Pedig lett volna miről beszélni, mivel nem sokkal korábban szinte vallásháborút hirdetett Erdoğan a nyugat ellen, amikor szoros iszlám összefogást sürgetett Izrael és az őt támogató nyugati erők, köztük az Egyesült Államok ellen. Ankara már korábban háborús bűnökkel vádolta meg Izraelt, és konzultációra hazarendelte ottani nagykövetét.
Törökország magatartása legalábbis problematikus, mivel az ország a NATO tagja, ahol az Egyesült Államok után a legnagyobb hadsereggel képviselteti magát, és évek óta igyekszik a közel-keleti és az észak-afrikai válságtérségek fontos szereplőjévé előlépni. Mindeközben egyre feszültebb viszonyt tart fenn Washingtonnal és Brüsszellel.
A NATO-nak azzal okozott fejfájást, hogy orosz légvédelmi rendszert vásárolt Moszkvától, majd a svéd NATO-csatlakozás bojkottálásával próbálta rávenni az amerikaiakat, hogy az orosz fegyverrendszer beszerzése ellenére megkapja a visszatartott F-16-os harci gépeket.
Erdoğan az EU-t ugyancsak a svéd csatlakozással és a menekültek Európára szabadításának lebegtetésével próbálja meg rákényszeríteni, hogy kezdjék újra a török csatlakozási tárgyalásokat, amit Brüsszel a törökországi kisebbségi és emberjogi problémák, a sajtó- és szólásszabadság korlátozása miatt fagyasztott be.
A török keménykedés mögött Erdoğannak azok a tervei húzódnak meg, hogy Törökországot a térség vezető hatalmává léptesse elő, elősegítve az egykori oszmán birodalom reinkarnációját. Már eddig is sokat tett azért, hogy visszaforgatva a történelem kerekét, a Mustafa Kemal Atatürk által száz éve megteremtett világi török köztársaságot vallásállammá degradálja.
Ebben és még sok másban is jól kitapintható Orbán Viktor lázalmai és Erdoğan vágyainak egybecsengése, bár míg a török elnök a nyugatot a muzulmánok elleni háború előkészítésével vádolja, többek között azzal, hogy az Izraelben most elkövetett, 1400 ember életét kioltó Hamas elkövette vérengzésért is a nyugatot teszi felelőssé – addig a magyar kormányfő nem muzulmánok, hanem keresztények üldözését látja a nyugaton, és kiáll Izrael és barátja, Benjámin Netanyahu izraeli kormányfő mellett.
Eléggé érdekes tehát, hogy Orbán a kereszténységet, míg Erdoğan az iszlámot védi a nyugat ellen, és mégis olyan jól kijönnek egymással, aminek egyetlen magyarázata, hogy mindkét politikus autokratikus, a politikai pluralizmust és a polgári demokráciát leépítő, a nyugatot támadó populista politikára építi hatalmát a saját hazájában. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 