Lesz-e újra “vasfüggöny” kelet és nyugat között?

A válasz – legalábbis egyelőre – nem. Látjuk azonban, hogy egyesek keményen dolgoznak országunkban is azon, hogy újra áthághatatlan fal jöjjön létre a kelet és a nyugat, Kelet-Európa és Nyugat-Európa között, hogy a határmezsgyére került országok, így Magyarország, keleti, orosz vagy kínai befolyás alá kerüljön.

Alig negyven éve, 1983-ban saját készítésű, esőkabátokból összevarrt hőlégballonnal szökött meg az egykori Csehszlovákiából a 38 éves Robert Hutyra és felesége a 14 éves lányukkal és a 12 éves fiukkal. Nem a szegénység vagy a kilátástalan élet miatt, mivel Hutyra többszörös szlovák és csehszlovák bajnok volt kerékpározásban, és mint sportoló külföldre is járhatott, ahol szintén versenyeket nyert.

A szökés mozgatórugója a szabadságvágy volt, semmi más. Hutyra egyébként a kelet-európai rendszerváltás után visszatért a hazájába, és a szabad Csehországban halt meg 2021-ben 76 éves korában. Kalandos szökésének van egy érdekes epizódja. Amint már osztrák terület felett és egyre alacsonyabban repültek, az országúton, alattuk futó és hevesen integető férfira lettek figyelmesek.

Az akkor 34 éves helyi lakos, Matthias Pesau igyekezett felhívni a figyelmüket a közeli magasfeszültségű vezetékre, amit gyors emelkedéssel sikerült is elkerülniük. Amint szerencsésen földet értek, a család tagjai egymás nyakába borultak a szabadulásuk fölött érzett örömükben, és nem győzték megköszönni az osztrák férfi segítségét, akivel egyébként hosszú ideig tartották a kapcsolatot.

A szökés a vasfüggöny keleti oldaláról nyugatra tömeges jelenség volt, és nemcsak Csehszlovákiában, de Magyarországon is, mégpedig – sajnos – nem egy esetben halálos végkimenettel. A cseh példánál maradva, megrázó volt, hogy egy Kelet-Németországból, az NDK-ból szökött diákra a csehszlovák határőrök a kutyájukat uszították rá, amely halálra marta a szerencsétlen fiatalt.

Vajon korunk orosz-kelet barát diktátorainak, az Orbánoknak és Ficóknak sikerül-e országaikat ismét a keleti oldalon pozicionálniuk, lakosságaikat a nyugat ellen heccelniük, majd – ki tudja – elvágni a ma köldökzsinór szerepet játszó kelet-nyugati gazdasági, politikai kapcsolatot, és egy orosz-kínai infúzióra kötni Szlovákiát és Magyarországot?

A felvetés bármennyire is irreálisnak tűnik, nem az. Az út, amelyre Orbán Viktor vezetésével Magyarország lépett, vagyis a teljes nyugatellenesség, minden polgári demokratikus érték, minden európai norma totális tagadása, a nyílt szembenállás az Európai Unióval és a NATO képviselte biztonságpolitika gáncsolása, ami Ukrajna-ellenes és oroszbarát, Svédország NATO-tagságát akadályozó magyar politikában ölt testet, nem vezethet máshová, csak a szakításhoz a világ nyugati felével.

Azok a százezrek, akik nem akarnak Orbán országában élni, és nem keleti véres diktatúrák, mint Oroszország és Kína szövetségében látják hazájuk jövőjét és biztonságát, azok már elhagyták az országot. Akik itthon maradtak, azok vagy nem látják a sötét jövőt és a nem kevésbé tragikus jelent sem, vagy még reménykednek, hogy csak rossz álom a magyar valóság, amiből majd a nyugati felszabadítók ébresztenek fel minket.

Csakhogy a nyugati megváltás álomlufiját fújóknak ideje lenne felébredniük. Körülnézni a világban, és rádöbbenni: akik prosperitásban, szabadságban és méltányos társadalmi rendben akarnak élni, és a gyermekeiknek egy ilyen országot átadni, azoknak tenniük kellene ezért. Megemelni a nehéz hátsót, kilépni a komfortzónából, még mielőtt a szabadságot elérni már csak házilag varrt hőlégballonnal lesz lehetséges. x

Zsebesi Zsolt