Demográfiai csúcsimitáció Budapesten

Orbán Viktor nagyot markolt, és keveset fogott. Demográfiai csúcsot rendezett Budapesten Európa és a világ érintett és ebben a kérdésben valamit is számító országainak képviselői nélkül. Már az is eredménynek számít, hogy a civilizált világban közutálatnak örvendő magyar kormányfő összesen két európai és egy másodosztályú afrikai vezetőt Budapestre tudott szédíteni.

Az más kérdés, hogy Magyarország, amely Európa 14. legszegényebb országa, olyan “csúcsot” volt képes a témában összehozni, amelyen az egy főre jutó 18 000 dolláros magyar GDP-vel szemben 1100 dolláros egy főre eső GDP-vel rendelkező és erősen demokráciadeficites Tanzánia alelnöke mellett a világot Európa legkorruptabb országa, Bulgária elnöke és Európa egyetlen szélsőjobboldali, fasiszta gyökerű kormányfője, Georgia Meloni képviselte.

Demográfiai csúcsnak nevezni egy olyan találkozót, ahol Kína, India és Afrika, valamint Dél-Amerika és Ázsia leginkább érintett országait nem képviseli értékelhető politikai vezető, enyhén szólva nevetséges. Ennél csak az röhejesebb, hogy az önelégült és magától elszállt Orbán Viktor bármilyen szociális vagy családtámogatási politika terén Magyarországot példaként volt képes a fórum elé állítani.

Sem Nyugat-Európának, sem a fejlett világ vezető országainak Magyarország a közelébe se tud kerülni a családok megbecsülése és a gyerekek szociális helyzete vagy oktatási színvonala terén. Az évtized óta változatlan, nevetségesen alacsony magyar családi pótlék csak az egyik eklatáns példája a dölyfös hazudozásnak, de ennél is lényegesebb, hogy országunkban éppen most dől össze az egyébként is elavult oktatási rendszer, az egészségügy, és ezen belül a gyerekek orvosi ellátása pedig – civilizált mércével – már évtizedek óta a padlón van.

A budapesti demográfiai fórum egyet bizonyít csak, de azt látványosan. Magyarország gyakorlatilag teljes légüres térben mozog, illetve hánykolódik a zseniális vezető, Orbán Viktor egyeduralma és agyament politikája miatt. A magyar kormányfő legfeljebb olyan országok vezetőivel (lásd: Törökország, Oroszország, Kína vagy éppen Szerbia, Tanzánia, Fehéroroszország) képes baráti viszonyt fenntartani, amely országokkal a legtöbb civilizált ország nem, vagy csak kényszerből tart fenn kapcsolatokat.

A demográfiai csúcs egy újabb orbáni propaganda porhintés a magyar választók szemébe, olyan értelmetlen címszavakkal, hogy a lányoknak született gyerekek nőjenek fel lányokként, a fiúk fiúkként, vagy hogy a család a társadalom alapja, meg hogy a nevelés a szülők joga, mintha ez nem így lenne a világ nagy részében, és mintha ezt bárki is megkérdőjelezné.

Azzal a kikötéssel persze, hogy – és Orbán ezt is tagadja – a gyerekeknek, pont mint a felnőtteknek is vannak a születésüktől fogva meglévő alapvető emberi jogaik, amelyeket sem a család, sem a nőnek születő és nőként felnevelkedő anya, de az állam sem vonhatna kétségbe. Hogy csak a legegyszerűbbet említsem: joguk van (volna) az emberi életmódra, a civilizált lakhatásra, a tiszta ivóvízre és levegőre, a megfelelő élelmezésre, az oktatásban való részvételre, az esélyegyenlőségre a felnőtt életre való felkészülésben.

A gyerekek fentebb felsorolt alapvető jogai közül – európai mércével – Magyarország mindegyik tekintetében a sereghajtók közé küzdötte le magát, és meghatározó mértékben éppen az orbáni kormányzás áldásos tevékenysége nyomán. A vidéki és szegénységbe született vagy csak szerény anyagi körülmények között nevelkedő magyar gyerekek esélyei arra, hogy versenyképes tudáshoz jussanak, hogy megállhassák a helyüket a munkaerőpiacon, majd a nullával egyenlő.

A magyar vidék félelmetes leszakadása az európai színvonaltól a szemünk előtt ment végbe. Mára már a magyar nagyvárosok lakói is érzékelni kezdik az oktatás, az egészségügy válságát, a gyereknevelés nem csökkenő, hanem extrapolárisan növekedő költségeit. A magyarok gyermekvállalási kedvét a lakáshoz jutás támogatása csak egy bizonyos jövedelmi szint fölött tudta javítani, miközben az egyéb társadalmi körülmények itt is gyengítették ennek a hatását.

A magyar szegények helyzete, ideértve a gyermeknevelés körülményeit, az Orbán-rezsim időszakában csak romlott. Magyarország és a magyar kormány szégyene, hogy a legszegényebb magyar gyerekek – ha nem is afrikai szinten, de európai viszonylatban – éheznek, nem jutnak hozzá a fejlődésüket szolgáló ideális táplálékhoz, ruházkodásuk és iskolára felkészültségük, oktatásuk színvonala enyhén szólva az ország és Európa szégyene.

A leírt helyzetben propaganda családtámogatási és demográfiai csúcs tartása csak és kizárólag arra szolgál, hogy elterelje a valóságos problémákról a társadalom figyelmét. Nyilván jólesik a kedves olvasónak, amikor a tanzániai alelnök vagy a bolgár elnök vagy az olasz kormányfő már csak udvariasságból is, de mégiscsak megdicséri a magyar családpolitikát. Ez nem ér semmit azzal szemben, ha Magyarország szegénységben élő milliói tehetnék meg ugyanezt. x

Zsebesi Zsolt