A magyar értelmiség egy kis része még ma is bízik a párbeszéd, a vélemények ütköztetése, a közös intellektuális fórumok létjogosultságában, mert abban hisz, hogy a más hitűeket meg lehet téríteni egy közös vallás számára, amely teret enged minden véleménynek, annak is, amely szerint csak egy véleménynek van létjogosultsága.
Farkasházy Tivadar és Újhelyi István teli tüdőből akar levegőt fújni a magyar értelmiségi együttgondolkodás régen kipukkadt lufijába, miközben nagy teljesítményű kompresszorok feszítik keményre a másik oldal információs, politikai és hatalmi léggömbjeit, amelyek elfeketítik, de inkább elbarnítják Mária (köz)munka alapú országának egét, sötétségben tartva az ország lakossága egy jelentős részét.
Újhelyi résztvevőket toborzó cikkében a Fidesz orgánumában, az index.hu portálon azt hangsúlyozza, hogy a „SzázSzó” nevű rendezvény nem lesz az egykori értelmiségi fórum, a Szárszói Találkozó utódja. Ami jó hír, hiszen a találkozó résztvevőinek nagy része – értelmiségi gyökerek ide, Farkasházi kertje oda – eredményesen bontotta le a magyar demokrácia minden intézményét, és sikerrel tolta az országot a liberális jobboldalról a neonáci gyökerű és indíttatási európai szélsőjobb mellé, minden különösebb fórumozás és civil értelmiségi szócséplés helyett.
A Szárszón szájat tépők egy része ma egyeduralkodóként irányítja és rabolja ki Magyarországot, állítja hazánkat immár nemcsak az európai szélsőjobb, de a világ minden szélsőségesen fasisztoid politikai irányvonala mellé. A folyamat fő állomásai: a Fidesz kilépése az Európai Néppártból, a keleti nyitás, az Európai Unió belső bomlasztása programjának meghirdetése, az orosz-magyar és a kínai-magyar stratégiai együttműködés elindítása, ma pedig az EU és a NATO tagjaként vállalhatatlan álláspont az orosz-ukrán háborúban, majd a nyílt fellépés a NATO bővítése és az Egyesült Államok biztonságpolitikájával szemben.
Szóval ha Szárszóval ezt sikerült elérni, akkor a „SzázSzó”-tól sem lehet mást várni. Annál is inkább, mert egy újabb szájtépési fórum, a magyar parlament mellett csak azt szolgálná, hogy az ország ügyeiért felelősséggel tartozó magyar értelmiség egy újabb pótcselekvésre összpontosíthassa gyengécske erejét, megkerülje tényleges feladatát, a teljes mellszélességgel felvállalt ellenzékiséget, a harcot az orbánizmus ellen, a magyarországi demokrácia, az ország nyugati elkötelezettségének helyreállítását.
Magyarország értelmisége képzett emberek olyan halmaza, amelyet az jellemez, hogy – szemben a világ legtöbb iparilag fejlett, civilizált országával – az együttgondolkodás nem az ebből eredő közös fellépést készíti elő, hanem azt helyettesíti. A magyar demokratikus ellenzéknek, jelentsen is ez akármit, nem tanácskoznia kellene, nem fórumokat kellene életre hívnia, hanem a társadalom égető problémáinak megoldásához vezető egyetlen ismert útra kellene lépnie, és semmi mást, csak az orbáni rezsim végleges megdöntésének célját kellene a zászlajára tűznie.
Újhelyi toborzójában Lendvai Ildikót idézi, aki az ellenzéki oldal nemzedékváltásával összefüggő érthető igénnyel kapcsolatban arról ír, hogy a stafétabotot csak úgy lehet átadni bárkinek, ha az előbb utoléri az előtte futót. A hasonlat nem rossz, de csak azzal a pontosítással, hogy úgy is nehéz a stafétabot átvétele, ha akinél van, az nem fut vele, hanem kényelmesen üldögél a pálya szélén, és a stafétabot mélyen a zsebében lapul. Vagy – ami még ennél is rosszabb – fut ő a bottal sebesen, csak nem a cél felé, hanem a helyes pályát elhagyva, visszafelé, a kiinduló pont irányába.
Egy Szó, mint Száz, Magyarországon ma nem fórumokat, hanem barikádokat kell építeni. Nincs miről vitatkozni ellenzéki oldalon. Helyette meg kell fogni a munka végét. Kapára, kaszára, az orbáni rendszer megdöntésére kell minden erőt és minden lehetséges eszközt összpontosítani.
Magyarország a 24. órában van. Az ország egyszemélyes vezetője immár nem az egységes és a szája íze szerint gondolkodó és cselekvő, a demokráciától és szabadságától, a józan eszétől megfosztott magyar tömegek feletti korlátlan hatalmának megszilárdításán dolgozik, mert ezt már elérte, hanem a világ jobboldali és diktatórikus rendszerei szövetségének megteremtéséről álmodik, most éppen a közelgő Európai Parlamenti választások előestéjén, az európai neofasiszta és neonáci jobboldalon keresi Magyarország helyét.
Akármilyen magyar ellenzéknek, a jobb-, a baloldalon, a jobbközépen vagy a balközépen, nem az együttgondolkodást, az együttműködést kell keresni, az országot irányító diktátor kezéből evő hárommilliónyi, ezért vagy azért megvezetett, vagy helyből szellemi fogyatékos tömegével, hanem – mivel nincs más út – ellenük és velük szemben, vagyis tőlük is meg kell védeni az országot. Magyarországot a 21. századi, fejlődésre, civilizált, demokratikus életformára képes közösséggé kell alakítani, tetszik is ez hárommillió honfitársunknak és kitartóiknak vagy sem.
A harc eszközei: a tömegtüntetések, a polgári engedetlenség, az intézmények, mindenekelőtt a parlament és a nem demokratikus és nem szabad választások bojkottja, az általános politikai célokat meghirdető, szakmák fölött álló politikai sztrájkok szervezése, és végső sorban a rendszer erőszakos – mert más módja nincs – megdöntése.
Fel kellene végre hagyni a hiú reménnyel, hogy egy nem demokratikus rendszert a benne nem létező demokratikus módszerekkel, tehát parlamenti választásokkal vagy akár helyhatósági választásokkal meg lehet dönteni, vagy bármilyen kompromisszumra lehet kényszeríteni. Most szólok: ha csak az önkormányzati választásokon is sikeres lesz az ellenzék, akkor a már de facto most is csak nyomaiban létező önkormányzatiságot de jure is fel fogja számolni a rezsim.
Orbán a társadalom elnyomását a látványos, durva hatalmi erőszak ismert eszközei nélkül azért tudja megvalósítani Magyarországon, mert nincs olyan ellenzéki erő, de még csak egyetlen ellenzéki személyiség sincs, aki fellépésével a legkisebb veszélyt is jelentené a hatalma számára.
Putyinnak azért kell időről időre lágerekbe, börtönökbe zárni, emigrációba kényszeríteni, vagy az emeletről kilökni, esetleg repülőről a mélybe robbantani, vagy novicsok méreggel megfertőzni, az emigrációban is főbe lövetni ellenzékieket, mert azok ténylegesen veszélyesek lehetnek rá, szemben a tehetetlen és erőtlen magyar ellenzékiekkel, akik csak arra jók, hogy igazolják, Magyarországon nincs elnyomás, szabad ellenzékieskedni, lehet bármit hirdetni és követelni.
Senkinek ne legyenek illúziói! A magyar elnyomó gépezet, a politikai és a gazdasági hatalmat kezükben tartók és előnyeit élvezők, mindenekelőtt Orbán Viktor és családja, barátai és vazallusai érdekében minden lehetséges eszközt be fog vetni, ha valós veszélyben érzi az összeharácsolt vagyonát, a korlátlan politikai és anyagi lehetőségeit. Erre kell felkészülni, ez ellen kell fellépni. Erre nem elég az orális kezelés. A műtéti, sebészi beavatkozás elkerülhetetlen a súlyosan beteg magyar társadalom és az állam megmentése érdekében. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 