Sztálini elnyomás Oroszországban

Oroszországban tovább nő a politikai elnyomás. Mára már sztálini büntetőtáborokban letöltendő 10-20 éves ítéletek születnek az országban még szabad lábon maradt ellenzékiekkel szemben, akik felemelik a szavukat az ukrajnai háború és a hazai elnyomás ellen. Bírói ítélet nélkül tucatszám zuhannak ki emeletes házak ablakain a rendszerhez közel álló, de kegyvesztett figurák.

Az orosz ellenzék ikonikus vezetője, Alekszander Navalnij a ma várható ítélethirdetésen az eddigi 9 év börtönbüntetése mellé újabb, akár 20 évre is számíthat, miután néhány évvel ezelőtt méreggel kíséreltek meg ellene merényletet, amit alig élt túl egy német kórházban. Szélsőséges tevékenységért, szélsőséges szervezet vezetéséért és pénzeléséért kaphat az ellenzéki ma ilyen súlyos ítéletet.

A Moszkvától 260 kilométerre található Melehovóban büntetését töltő 47 éves Navalnij számára ez az életfogytiglani börtönnel lesz egyenlő megromlott egészségi állapota miatt, de fogsága legalább Vlagyimir Putyin életének végéig fog tartani, ugyanis Oroszországban mindenki egyetért abban, hogy amíg Putyin él, első számú bírálója, Navalnij nem szabadul a börtönéből.

Az orosz büntetőtáborokban Navalnijon kívül még számos ellenzéki tölti nem rövid börtönbüntetését, amiért szót mert emelni az orosz diktatúra és az Ukrajna elleni értelmetlen háború ellen. A most sorozatban kiszabott büntetések célja, hogy a még az országban maradt ellenzékieket elriassza a véleményük hirdetésétől.

Nemrégen Vlagyimir Kara-Mursza orosz ellenzéki kapott a putyini érában példátlan, rekordnak számító 25 éves börtönbüntetést ellenzéki tevékenysége miatt, ami már jól illeszkedik a sztálini időkben kiszabott hasonló büntetések hosszához. A külföldre menekült ellenzékiek ellen is elfogató parancsok vannak érvényben, de az életük is veszélyben van, mert okkal számíthatnak a Navalnijéhoz hasonló merényletekre.

Ezek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik, mert az orosz polgárok a legkisebb politikai kilengésért, vagyis a hivatalos propagandától eltérő vélemény kifejezésre juttatásáért is azonnal a bíró előtt találják magukat, ahol legalább néhány éves “kényszertáborozás” vár rájuk valahol a tajgában található táborok egyikében.

Több mint elgondolkodtató, hogy ezzel a rendszerrel tart fenn „stratégiai kapcsolatokat” és diktátor vezetőjével, a volt KGB-tiszttel, Vlagymir Putyinnal ápol szoros baráti viszonyt a magyar kormányfő, Orbán Viktor.

Ennek a rezsimnek az érdekében lép fel számos nemzetközi szervezetben, de a mai napig egy alkalommal sem emelte fel a szavát az orosz börtönökben sínylődőkért, miközben a szovjet uralom egyik sírásójának állítja be magát világszerte.

Orbán illiberális demokráciája puhább példaképe, Putyin rendszerénél, mert ellenzéke sem nevezhető sem keménynek, sem következetesnek. Amíg hatalmára a magyar parlamenti „látványpékségben” bohóckodó magyar ellenzék semmilyen veszélyt nem jelent, addig Magyarországon marad a „lájtos” fasiszta diktatúra, ami a maga kiszorító és korrumpáló taktikájával ugyanazt éri el, amit Putyin a kemény eszközökkel, nevezetesen, hogy senki semmilyen módon a Führer egyszemélyes hatalmát nem képes megkérdőjelezni.

Magyarország gazdasága, politikai és művészeti élete, az oktatás, a tömegpropaganda, a sajtó Orbán Viktor kezében van. Ezek birtokában egyelőre nincs szüksége putyini eszközök bevetésére. Senki és semmi nem veszélyezteti egyszemélyes hatalmát. Nincs kit és nincs miért börtönbe zárnia.

Ne legyen azonban senkinek kétsége afelől, hogy abban a pillanatban, ahogy ez a helyzet megváltozik, a magyar diktatúra is meg fogja mutatni igazi, durva, moszkovita arcát. x

Zsebesi Zsolt