
Giorgia Meloni olasz kormányfő Joe Biden amerikai elnök vendékeként
Az olasz kormány bejelentette, hogy kiszáll Kína “Selyemút” projektjéből, amelynek célja, hogy hatalmas infrastrukturális beruházásokkal megnyissa az utat Peking számára Európa és Afrika piacai felé. Róma szélsőjobboldali kormánya is úgy látja ugyanis, hogy ez az együttműködés több veszélyt rejt magában, mint amennyi előnnyel kecsegtet.
Nem úgy Magyarország, amely ezidáig görcsösen kitart amellett, hogy a magyar-kínai együttműködésben csak előnyök rejlenek Magyarország számára, még akkor is, ha a nálunk tervezett fejlesztések ügye sem áll olyan fényesen, és a nyugat-európai hozzáállás megváltozása miatt kérdésessé vált, hogy egyáltalán van-e értelme például a balkáni vasútvonal kiépítésének Kína igényei szerint.
Giorgia Meloni olasz kormányfő nemcsak ezzel a döntésével okozott komoly csalódást Orbán Viktornak, de szinte mindenben éppen az ellenkezőjét teszi a nemzetközi politika színtéren, mint kebelbarátja, a magyar kormányfő. Mindenekelőtt amikor élesen elítéli az ukrajnai orosz inváziót, jelentős, többek között katonai támogatást nyújt Ukrajnának Oroszországgal szemben, és a korábbinál is szorosabbra fűzi országa kapcsolatait az Egyesült Államokkal.
Meloni azt is nyilvánvalóvá tette, hogy Olaszországnak a nyugati szövetségi rendszerekben van a helye, és Rómának esze ágában sincs még csak fel sem vetni a kilépést az Európai Unióból. Európa negyedik legnagyobb nemzetgazdasága ugyanis – mint a kis magyar gazdaság is – ezer szállal kötődik az EU többi tagországának gazdaságához, számára a közösségben maradás létkérdés, főleg megroggyant gazdasági helyzete, a jelentős államadósság kezelhetősége érdekében.
Külön terhet jelent Orbán és Meloni viszonyában, hogy az EU terve a menekültek felosztására a tagországok között Görögország mellett elsősorban Olaszország tehermentesítését szolgálja, vagyis Róma annak a megállapodásnak a megvalósításában érdekelt, ami ellen a magyar kormány – egyébként teljesen érthetetlen módon és hazug indokokkal – kézzel-lábbal kapálózik.
A szélsőjobboldal által uralt római kormánykoalíciót vezető Meloni eddigi politikája, amelyet a realitások tiszteletben tartása és Olaszország gazdasági-politikai érdekeinek szolgálata jellemez, éles ellentétben áll a koalíciót alkotó másik pártok főleg ideológia által uralt oroszbarát elképzeléseivel. Mégis, a realitások nyomása alatt, Meloni politikája egyelőre a vártnál sikeresebb.
El kell ismerni, Meloni nemcsak a saját szövetségeseit, a szélsőjobboldali beállítottságú választóit, de a nemzetközi politikai megfigyelőket is meglepte eddigi irányvonalával és annak sikerével. Ez is azt mutatja, hogy Orbán görcsös vétópolitikája és mondvacsinált keresztény elvekre hivatkozó destruktív fellépése az EU-ban, és azon kívül is, nem élvezi a kormányon lévő jobboldal vagy szélsőjobboldal támogatását sem.
A magyar kormányfő tehát nemcsak az ellenségeinek tartott brüsszeli bürokráciával, tehát az EU-val, a nyugati liberálisokkal és szociáldemokratákkal, a kereszténydemokrata jobboldallal, az európai nagyhatalmakkal, az Egyesült Államokkal tette jégre a kapcsolatait, de Moszkva és Peking kiszolgálásával még a hatalmon lévő szélsőjobboldal szimpátiáját is eljátszotta.
Magyarország egyedül maradt, és ha Orbán így folytatja, akkor a szomszédaival és mindenkivel, aki a civilizált világban számít, a lehető legrosszabb viszonyt sikerül fenntartania. Ennek közvetett negatív hatásait már most a saját bőrén érzi az ország lakossága. Orbán agyament politikájával eurómilliárdokban mérhető károkat okozott a saját hazájának.
Idehaza fasírtban áll a magyar értelmiséggel, a művészvilággal, a pedagógusokkal, az orvosokkal, hazugságairól a magyar lakosság megvédéséről a nemzetközi turbulenciákkal szemben éppen most hull le az utolsó lepel. Bár a szót ki sem meri ejteni a száján, de a folyamatos megszorítások, a magas infláció, a reáljövedelmek zuhanása jelzi „hősies brüsszeli harcának” és különutas (értsd: centralizált rablógazdálkodás) hazai gazdaságpolitikájának teljes kudarcát. x
Zsebesi Zsolt
