Az izraeli légierő több mint ezer katonája, pilóták, repülésirányítók, a hadsereg tizenötezer tagja már bejelentette, hogy nem fogja teljesíteni a kötelességét Izrael védelmében, ha Netanyahu kormánya áterőszakolja a parlamenten azt a törvénymódosítást, amely alapján a legfelsőbb bíróságnak nem lesz joga a kormány tagjai esetleges bűncselekményeivel kapcsolatban eljárni.
Idén tavasz óta tartanak az eddig még nem látott méretű tömegtüntetések Netanyahu törvénye ellen, ami egyébként magát a kormányfőt is megvédené attól, hogy az ellene korrupció vádjával folyó eljárás ítéletig folytatódjon, de kormánya más tagjai is érintettek hasonló ügyekben.
Az izraeliek többsége nemcsak határozottan elítéli a jogállamiság elleni merényletkísérletet, hanem minden rendelkezésre álló törvényes tiltakozási formát felhasználva fejezi ki tiltakozását az utcán. A főleg baloldali ellenzék és a szélsőséges jobboldaliak között nem kizárt, hogy nemcsak elméleti vita, de erőszakos utcai összecsapások is kitörhetnek.
Izraeli megfigyelők szerint hajszálon függ egy véres polgárháború kirobbanása, olyan hatalmas érzelmeket váltott ki Netanyahu támadása a jog, a demokrácia, a hatalom ellenőrzésének jogi mechanizmusa ellen.
Mindeközben a kormányfő, aki idén tavasszal még meghátrált az utca nyomása előtt, most kijelentette, hogy mindenképpen elfogadtatja az izraeli parlamenttel a törvényt. Ez akár még a mai vagy a holnapi parlementi szavazáson meg is történhet.
Az izraeli belpolitikában jártas megfigyelők úgy vélik, hogy a kormányfő a hatalomban töltött hosszú évek alatt teljesen elvesztette a realitásérzékét, és nincs tisztában azzal, milyen ellenállásba ütközött, és mi lehet a következménye, ha nem változtat az álláspontján. Közben a rendőrség egyre brutálisabban lép fel a demonstrálókkal szemben, és akár csak egy véletlen haláleset is az indulatok végleges elszabadulását okozhatja.
Netanyahu a saját és kormánya néhány tagjának személyes biztonsága érdekében, úgy látszik, kész elmenni a végsőkig. Sarokba szorította saját magát. Ha meghátrálna, és engedne az izraeliek többsége akaratának, kormánykoalíciója szétesne, így megint a bíróság előtt találná magát, ahol ebben az esetben folytatódna ellene az eljárás, ami börtönnel fenyegeti.
A jelenlegi helyzetben az optimisták abban bíznak, hogy talán Washington meg tudja állítani az izraeli kormányfőt. Egyelőre azonban csak az látszik, hogy az amerikai kormányzat, felismerve az Izrael biztonságát is veszélyeztető polgárháború kirobbanásának lehetőségét, komoly haditengerészeti erőket irányított Izrael védelmére a közel-keleti térségbe.
Netanyahu felelőtlen politikája, de még előtte Donald Trump híveinek támadása az elvesztett választások után a washingtoni képviselőház ellen, vagy az Erdogan török elnök által kiprovokált katonai puccskísérlet utáni kemény megtorlás, de akár Putyin elkeseredett erőfeszítései Ukrajnában, mind-mind azt bizonyítják, hogy a diktátorok mindenre képesek a velük szembeni demokratikus fellépésből eredő hatalomvesztésük elkerülése érdekében.
Időszerű felvetni a kérdést, hogy vajon az említett politikusokat személyes barátjának, sőt példaképének és szövetségesének tartó Orbán Viktortól nem ugyanez a magatartás várható-e, ha a választás elvesztése vagy bármi más okból a hatalma meginogna.
A magyar kormányfő már eddig is elég bizonyítékkal szolgált arra, hogy számára, mint a fenti politikusok számára is, mindennél fontosabb, de az ország és lakói érdekeinél mindenképpen előrébb való a hatalom megőrzése.
A magyar ellenzéknek ennek tudatában kellene új politikai célokat megfogalmaznia, az eddig csődöt mondott eszközök és módszerek helyett újakat választania, mert jelenleg azzal, hogy a parlamentben üldögélve legitimálja Orbán diktatúráját, annak nem mielőbbi felszámolását segíti elő, hanem az agóniáját hosszabbítja meg. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 