
Nem kellene hat harci helikoptert és egy vadászgépet lelőni ahhoz, hogy valaki puccsot hajtson végre Orbán Viktor ellen. Putyint egyelőre Prigosinnak nem sikerült legyűrnie, de Orbán nem olyan kemény dió, bármekkora utcai harcosnak is állítja be magát, mint a volt KGB-tiszt és feketeöves dzsudós Putyin.
A felcsúti fenomén leszálló ágban van. Egyik kudarca a másikat követi. Elvesztette a realitásérzékét, csapkod, hőzöng, és nem tud már semmi olyat kitalálni, aminek nem járt volna le Brüsszelben a szavatossági ideje, amit nem unna már az EU vezérkara. Már nem tud olyan mérget keverni, aminek az ellenszere ne volna bekészítve az EU és a NATO elsősegélynyújtó ládikájába.
Itt a vég. Igaz, hogy Magyarországon nem engedélyezett az eutanázia, de valakinek fel kellene vállalni a felelősséget Orbán lekötéséért a lélegeztető gépről, amibe immár igazi amatőrök pumpálják ész nélkül, kézzel-lábbal az oxigént. Ami egyre megterhelőbb munka, mivel lanyhul a friss, éltető keleti levegő Moszkva és Peking irányából, miközben szélcsend állt be a magyar-török és a magyar-olasz szélcsatornában. Varsó felől pedig igazi hideg fuvallatok érkeznek Budapest irányába.
Arról nem is beszélve, hogy milyen kaján mosollyal szemlélik a nyugati fővárosokban, Párizsban, Berlinben és Londonban, de főleg Washingtonban, miként rúgkapál a felcsúti kis kaliber a saját maga által ásott veremben, amelynek a síkos falán hiába kapaszkodik minden szalmaszálba, rendre visszacsúszik az aljára. És ott a saját ürülékében, mint a hátára fordított büdös bogár, forog maga körül. Már csak az ég felé kapálózó lábai mutatják, hogy él, de nincs, aki akárcsak bottal is megpiszkálná.
Orbánra már nincs szüksége senkinek. Magyarországnak az égvilágon semmi. De a jó öreg nyugati zsidó-keresztény kultúra szellemében Brüsszelben nem mondják meg neki, hogy elengedték a kezét, hogy kiadták rá a kilövési engedélyt, mert a legjobb, ha akkor lesz taccsra téve, amikor a legkevésbé számít rá. Így kisebb lesz a felhajtás és a járulékos veszteség.
Az utódok már tolonganak a megfelelő követség illetékes konzuljánál a jobbnál jobb ajánlatokkal, és nem a Bajza utca 35. szám alatti diplomáciai képviseletről beszélek. Az ottani személyzet amúgy is el van foglalva a saját túlélése és jövője menedzselésével, mivel egyszer majd haza kell menni, ha lesz hová, vagy időben új hazát kell találni legalább a gyerekeknek.
Lökje már meg valaki a szakadék szélén táncolót! Ne szenvedjen feleslegesen, levegő után kapkodva és időnként már saját magába marva. Orbán a múlt. Akkor is, ha agóniája eltarthat még egy ideig. De ez olyan már, mint az elfekvőben felejtett nagyapa, akitől mindenki elbúcsúzott. Többször is. A gonosz kis öreg meg csak nem hajlandó megtérni az őseihez.
Jó lenne már ezt a hosszú és fájdalmas, óriási veszteséggel járó Orbán-korszakot valahogy magunk mögött tudni. Az impotens ellenzékével és a megalkuvó értelmiségével, hogy végre mindenki átállhasson a győztesek oldalára, és elmondhassa, milyen hősiesen harcolt a diktatúra ellen, és a diktatúra gépezetébe beépülve hogyan aknázta alá a rendszer tartópilléreit.
Egyelőre a jövő magyar vezetői a könnygázt és a hatalmat kóstolgatják a karmelita kolostornál. A rendfenntartók még nem őket, hanem Orbánt és sleppjét engedik be az épületbe, de már az ajtónállók is tudják, hogy nemsokára változik a szereposztás. Rogán Tóni nem hülye, és szívlapáttal rámolja kifelé az állami pénzt, mert tudja, hogy így is késésben van.
Már látszik, hogy eljött a végítélet napja, mert a Fidesz nagy öregje, a Kövér Laci bácsi egyre vastagabb marhaságokkal igyekszik fenntartani a még neki csápolók izomtónusát, mert az agyakhoz már nem találja az utat. A sajátjához sem. Nincs hova hátrálni.
Orbán úgy járkál az országban a golyóálló mellényében, mintha mindig és mindenhol merénylettől tartana, de az igazság az, hogy bár sokan utálják, a halálát nem kívánják, mert nagyobb büntetés lesz számára végignézni a Felcsút kiesését az MB1-ből és a hatvanpusztai birtok államosítását, mint ha beleszaladna egy eltévedt balegyenesbe vagy egy jobb csapottba. Nem kiütés, csak technikai k.o. lesz. A Lázár Jani már magánál tartja a bedobásra szánt törülközőt. x
Zsebesi Zsolt
