A világ rükvercbe kapcsolt

A 21. századi világpolitika egyik erős tendenciája az elmeháborodottak hatalomra kerülése. A történelem kerekének visszaforgatására tett próbálkozások reneszánszát éljük. Amerikától Európán át Ázsiáig a politika rükvercbe kapcsolt.

Egy visszaesésektől tarkított, de határozott progressziót mutató mozgás után a világpolitikában a lassú demencia és a folyamatok hátramenetbe fordulása kezd teret nyerni. Nem mondom, hogy már a retrográdok, a hagyományos értéktelenségek őrzői vették volna át a hatalmat, de előrenyomulások számtalan jelét figyelhetjük meg világszerte.

Kezdődött a covid vakcina ellenzőinek mozgalmával, akik először csak a járványt, utána az ellene kifejlesztett vakcinát, majd az egész orvostudományt és a gyógyszeripart kérdőjelezték meg. Eljutva az őskori nihilig, hogy az emberiség a betegségekről nem tud semmit, amit tud, az nem is igaz, viszont mindenki át van verve. Az emberek nem a betegségekbe, hanem a gyógyszerekbe halnak bele.

Folytatódott az orosz-ukrán háborúval, ahol a világ egy jelentős része nem képes vagy nem is akarja megkülönböztetni az agresszort a honvédőtől. A háború kirobbantója egyesek hitvilágának és antipátiájának függvényében az Egyesült Államok, a NATO, Ukrajna, az EU, a nyugat vagy/és Soros György. Miközben Vlagyimir Putyin őszintén megmondta, hogy miért támadta meg a szomszédját. Többször és több indokot is felhozott. Mindegyik lényege: nem tehetett mást.

Kína és India Brazíliával és Dél-Afrikával együtt újratöltötte az el nem kötelezettek mozgalmát, aminek egykoron Tito jugoszláv elnök volt a zászlóvivője. Oroszország rájött, hogy a hidegháborút mégsem a nyugat nyerte, és a Szovjetunió jó dolog volt, és még jobb lenne, ha életre lehetne kelteni. Ha ehhez háborúra és vérre van szükség, akkor úgy.

Az Egyesült Államok republikánusai addig egyszerűsítették az amerikai politikát leíró képletet, amíg azt egy változatlanra sikerült redukálni. A lényeg: el kell az embereket hülyíteni, hülyéből minden társadalomban több van, mint okosból, majd rájuk hivatkozva, a leghülyébb és legretrográdabb követelésekkel aláásni az ellenfél, a demokrata pártiak intellektuális sáncait és magát a demokráci építményét. A hülyéké a jövő, a hülyékkel együtt a hülyét játszóké az adócsökkentés, a pénz.

Az amerikai politika lényege, mint minden egyéb politikáé, mindig a pénz volt. Akkor miért kell azon kívül mással foglalkozni, és miért kellene bármilyen féket elfogadni, ha ezek csak akadályozzák a pénzcsinálást?

Ha valami nincs a pénzcsinálás ellen, akkor azt meg lehet és meg is kell tenni a pénzért. A pénznek nemcsak szaga, ahogyan a régi rómaiak mondták, de erkölcse sincs. Hogy ez ne legyen túl visszataszító és undorító, minden lépés igazolására az erkölcsöt és a józan észt kell a hülyéknek bebeszélni.

A tendencia létrehozta a saját példaképeit. Trump, Erdogan, Putyin, Netanyahu, Orbán és társaik a lebutított tömegek hátán a lebutított demokráciára támaszkodva, erőszakkal vagy csak sima fenyegetéssel, a többség akaratát hirdetve 21. századi fasizmusokat hoztak létre.

Tették ezt mégpedig fényes nappal a liberális, polgári demokrácia híveinek a szeme láttára. Most ők akarják megmondani, hogy ki a nép, mit akar a nép, és miért csak ők képviselik a népet, akiket ők először elhülyítenek, majd rájuk hivatkozva azt csinálnak mindenkivel, amit akarnak. Főleg elszedik a pénzeiket és a jogaikat.

A demokráciák képtelenek megvédeni magukat és a nehezen kivívott, átalános emberi jogokat, mert folyamatosan engedményeket tesznek az elhülyített tömegeknek. Az úgynevezett középosztály, amely valamikor még gondolkodni tudott és észérvekkel lehetett csak a szavazatát elcsenni, most inkább hallgat a hülyékre, mert azok legalább nem akarják becsapni, hiszen őszintén, kertelés nélkü mondják a saját hülyeségeiket. Nyíltan a hatalomra törnek, és a támogatásért bármit megígérnek.

Miközben a magunk kreálta globális problémák tömege tornyosul előttünk a megoldás minden reménye nélkül, addig a világ vezetői azzal foglalkoznak, hogy szabad-e a nők számára a terhességmegszakítás, lehet-e szent könyvet meggyalázni, szabad-e az evolúciót hirdetni vagy a melegekről beszélni, írni, ahelyett hogy az ilyen kiadványokat minimum fóliázzák. Joguk van-e a tudósoknak a valóság megismeréséhez anélkül, hogy ehhez a társadalom engedélyét megkapnák? Galileo Galilei forog a sírjában.

Miközben a mesterséges intelligenciától retteg a fél világ, milliárdok intelligencia-együtthatója a nulla körül oszcillál, és bármire rá lehet venni őket, ha veszélyben érzik a kenyerüket, az istenüket, a nemzeti zászlójukat, a futballcsapatukat vagy a kedvenc popsztárjukat, esetleg megvonják tőlük a nemzeti sajátságok szerint fogyasztott kábítószerüket, az alkoholt vagy más tudatmódosítót, köztük a vallási gurujukat.

Van-e remény? Remény mindig van. A leginkább akkor, amikor a helyzet a legreménytelenebb. Ilyenkor szinte más sincs, csak a remény. Most éppen ilyen időket élünk. Semmi konkrét megoldás nem látszik semmire. A világ sodródik a megsemmisülés felé. Aki tudna, nem akar a világ csendőre lenni, aki akar, az nem csendőr, hanem rabló lenne.

A polgári demokrácia megásta a saját sírját, amikor kivégezte a baloldalt, és hagyta lábra kapni a szélsőjobbot. Most a baloldalon már nem vörösök, csak zöldek vannak, a jobboldalon pedig lassan csak a barnák. A keresztényszocialisták alól kifogyott a kereszténység és a szociális érzékenység. A világverseny lényege – mint mindig – a profit hajhászása. A profithajhászást a hatalmon lévők csak a profit védelmében hajlandók korlátozni.

Még mindig együtt kell élnünk a kommunista Kínával, a még kommunistább Észak-Koreával, az imperialista, diktatórikus és emberi éleletet nem tisztelő Oroszországgal, melette a világ legerősebb országával, az Egyesült Államokkal, amelyik ötven év alatt nem volt képes eldönteni, hogy vezetni akarja-e a világot, vagy csak vigyázni arra, hogy más nem vezesse.

A mainál is nagyobb baj kell ahhoz, hogy az emberiség észhez térjen. Ez sok millió embertársunk életébe (akár a miénkbe is) fog kerülni. Mert ugyanolyan primitíven irányítjuk a világot, mint a fáraók, a kínai császárok vagy a tatárok fejedelmei. Igaz, hogy talán a görög vagy a római birodalom cizelláltabb, kulturáltabb volt a mai birodalmaknál, de ők is a következetlenségükbe buktak bele, amikor jöttek az egyszerű gondokodású barbárok. x

Zsebesi Zsolt