Máthé Áron szellemi fasizmusa

Puzsér Róbert cikkére válaszol Máthé Áron egy siralmas és borzasztó fasiszta felfogású írásban. Lehet, valakinek súlyosak ezek a szavak, de nevezzük nevén a gyereket!

Máthé Puzsérral polemizálva megfogalmazza a fasizmus egyik alaptételét, nevezetesen, hogy mi és a mi nézetünk a magyar. Arra a kérdésre, miszerint „Miért sorolt be a magyarok többsége a Moszkvából diktált világnézet mögé?”, Máthé így válaszol: “Pontosan milyen ez a világnézet? Nem lehet, hogy csak annyi történt, hogy a poszt-Nyugat ment messzebbre a magyarok világszemléletétől?”

Ebben minden benne van, amiért lefasisztázni vagyok kénytelen Máthé Áront. Ugyanis: nincs olyan egy pluralista társadalomban, hogy “magyar világszemlélet”, meg olyan sincs, hogy “orosz világszemlélet”, amerikai sincs.

Persze Magyarországon és Oroszországban akár lehetne is, hiszem ahogy Putyin, úgy Orbán is keményen azon dolgozik, hogy egy világszemélete legyen az oroszoknak és a magyaroknak. Mégpedig az, amit Orbán és Putyin diktál nekik.

A valóság azonban az, hogy ahogy Nyugat-Európa, úgy az Egyesült Államok lakosságának, de még Oroszország vagy Magyarország lakosságának sincs egységes “világnézete” vagy “világszemlélete”.

Nyugat-Európában és általában a nyugaton az emberek és csoportjaik, pártok és civil szervezetek ideológiája és politikai irányvonalai mentén megfogalmazhatják a saját világ- és ország-, történelem- és gazdaságszemléletüket.

Szemben a fasiszta diktatúrákkal, amilyen az orosz vagy a magyar rendszer, ahol az elit igényt tart nemcsak az ország javaira, az ország fölötti teljes kontrollra, a médiák, az igazságszolgáltatás, az oktatás és a kórházak és minden kézi irányítására, hanem arra is, hogy megmondja, mit gondoljanak a világról az oroszok vagy éppen a magyarok.

Ezekben a társadalmakban a diktátor világszemléletétől eltérő szemléletűek minimum marginalizálva vannak, fejlettebb diktatúrákban a börtönben ülnek, vagy makarenkói verés után kórházban kezelik őket, rossz esetben kiesnek az emeletes házak ablakain.

Máthé Áron fasizmusa azon érhető tetten, hogy a legkisebb kétség nélkül képes a magyarok nevében beszélni, a világnézetüket leírni, ami szerinte egységes, és a nyugattól távolodik, mintha lenne egységes nyugati világszemlélet, és magyar is csak egy volna, mert az általa eredendően ősbűnösnek tartott baloldal az nem számít ide, hiszen az nem nézet, főleg nem magyar, de legalábbis magyarellenes.

Tehát Máthé Áron világnézetében vagyunk mi, pontosabban ők, a magyarok (én például nyilván nem vagyok köztük, és még van néhány millió hozzám hasonló magyar állampolgár), és van a világ, amely a magyarokra fenekedik, és ősidők óta a kárára tesz, minimum figyelembe se veszi a létezését, nem számol vele, és egyébként meg kihasználja és kizsebeli szegénykét.

Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy itt meg ne jegyezzem, hogy az úgynevezett magyarságot, ami alatt én az összes magyar állampolgárt értem, függetlenül attól, hogy nem fideszes, nem a nemzeti nagytőke szűk csoportjának, Orbán Viktor rokonainak, vazallusainak, talpnyalóinak és – ahogy maga Máthé Áron a Nemzeti Emlékezet Bizottságban ücsörögve – Orbán szellemi kiszolgálói táborának a tagja, nap mint nap nem Trianon és a nyugat hanyatlása, hanem a jelenlegi magyar uralkodó osztály pofátlan harácsolása és az ország lakossága egy nagy részének szegénységbe taszítása foglalkoztatja.

Az állandó bűnbakkeresés a határokon túl, a magyar jobboldal folyamatos és kritikátlan kutatása szövetséges után, és megint a szélsőjobboldalon, csak azért, mert vágyait saját erejéből megvalósítani nem képes, nem most először hajszolja az országot vesztes szövetséges oldalára, most éppen Oroszország képében.

Továbbá: nincs szükség a nyugati kizsákmányolókat ostorozni ma sem, mert az egyetemes magyarságot történelme során eddig is éppen eléggé kizsigerelte és megnyomorította a saját uralkodó osztálya, soha nem szorulva külföldi segítségre ezen a téren.

Aki tehát – főleg magát történésznek gondolva – a magyarság nevében mond bármit is, annak a hitele egyenlő a nullával. Nem mennék bele az országban meglévő ilyen-olyan politikai és ideológiai vonalak vizsgálatába, mert az nem egy felemelő feladat volna, de egy biztos: legalább két irányzat létezik azzal kapcsolatban, hogy milyen is legyen Magyarország jövője. A múltját szabadon lehet minden rendszerváltásnál átírni, de most a jövőjéről beszélek.

Az egyik – még csak nem is arról van szó, hogy a nyugattal szemben, keleten látja az ország helyét – csak arról szól, hogy a jelenünknek megfelelően a jövőnkben is egy és ugyanaz a politikai opció, világnézet és ideológia, de ennél is fontosabb, ugyanaz az ember vezesse, vezethesse az országot és élvezze a korlátlan hatalmat felette és a javai fölött.

A másik inkább egy pluralista és valódi képviseleti demokráciát, egy nyugati minta szerint szervezett polgári társadalmat, egy jogállamot látna szívesen, ahol a nézetek és érdekek folyamatos ütközése és egyeztetése a politika lényege, ahol a hatalmon lévők nemcsak leválthatók, de egyenesen nem választhatók meg még a nép akaratából sem örökre.

Attól függően, hogy ki melyik oldalon áll, másképpen látja nemcsak az Orbán rendszerének elmúlt tíz évét, benne az ország teljes nemzetközi elszigetelődését, Magyarország lejáratását, azt, hogy a szövetségi rendszereinkben senki nem figyel ránk, mert mi sem vagyunk tekintettel senkire, de még Trianont is. Aki pedig a múlt állandó újramagyarázásával csinálna magának politikai tőkét, implicite beismeri, hogy nincs versenyképes és vonzó jövőképe.

Ebben a két táborban érhető tetten a nem létező egységes “magyar világkép”, mert mindkettő kizárja a másikat, és jószerivel az lehet mondani, hogy nem elég, hogy nincs egy koherens alapokon szervezett, működőképes és nemzetközi súllyal bíró országunk, de helyette valójában kettő van, amelyek közül mindegyik másik irányba húz, vagyis szétszakítja még azt a szövetet is, ami valahonnan, valamiért megmaradt magyar és magyar között.

Máthé Áron piramidális hülyeségei az orosz piacgazdaságról és világnézetről, a magyar világképről, az attól távolodó nyugatitól egy percnyi figyelmet nem érdemel. A cikk feleslegesen hosszú és banális, színvonaltalan. Ahhoz túl van írva, hogy betöltse a célját, ami csak annyi, hogy igazolja: Máthé ott, ahol most éppen ül, nem érdemtelenül veszi fel a nem csekély havi fizetését Orbán Viktortól, megdolgozik a pénzéért, és nem szégyelli magát azért, hogy ezt diplomás emberként teszi. Van az a pénz.

Amennyiben saját jogon ír ekkora baromságokat, akkor még rosszabb a helyzet, de ez már nem tartozik ránk, mert arra az orvosi titoktartás vonatkozik. x

Zsebesi Zsolt