
A nagy hangon beharangozott bécsi migrációs magyar-szerb-osztrák csúcson megerősítették a három ország együttműködését abban, hogy osztrák rendőrök közreműködésével már a szerb-magyar határon feltartóztassák a végül rendre Ausztriában kikötő menekülteket. Ezenkívül a házigazdák lehúzták a vizes lepedőt a magyar kormányfőről.
Orbánt érkezésekor tüntetők fogadták az osztrák fővárosban, és bár ott-tartózkodása egész idejét, a hivatalos tárgyalásokon is, kizárólag az EU migrációs politikájának gyalázásával és a magyar nulla migránspolitika dicsőítésével, valamint Soros György ekézésével töltötte, egy osztrák ellenzéki párt kivételével az összes ottani politikai erő nemcsak az általa képviselt politikát, de a meghívását is bírálta.
Az ilyesmihez már hozzászokott miniszterelnökünk rinocéroszbőre mindent kibírt. Azt is, amikor szembesítették azzal, hogy országa 45 migránst volt képes listára venni, miközben az illegálisan Magyarországra belépett migránsokat szinte akadálytalanul engedte Ausztriára, ahol ugyanennyi idő alatt 109 000 menekültet voltak kénytelenek regisztrálni.
Az osztrák kancellár ezt arra válaszul fejtette ki, hogy Orbán azzal dicsekedett, hogy ha nem a magyar abszolút restriktív migrációs politika, akkor Ausztria százezreket lenne kénytelen befogadni. Erre viszont Karl Nehammer elmondta: országának évente 200 ezer legális bevándorlóra van szüksége. Ez másképpen hangzik, mint az Orbán-féle nullamigráns-teória.
Az osztrák kormány azt sem hagyta szó nélkül a csúcson sem, hogy Magyarország – számukra teljesen érthetetlenül és elfogadhatatlanul – több száz embercsempészt bocsátott szabadon és utasított ki Magyarországról. Az Osztrák Néppárttal koalícióban kormányzó Zöldek nemcsak a migráció miatt estek neki Orbánnak, de keményen bírálták a kancellárjukat is, amiért az egyáltalán fogadta a két politikust, akik a demokrácia fő európai ellenségeinek számítanak.
Ezzel – szerintük – fórumot, nemzetközi megjelenési lehetőséget biztosítottak mindkettőjüknek, ami szégyenletes és nem esik egybe Ausztria érdekeivel, sőt rossz fényt vett az osztrák kormányra. Nehammer a koalíciós partner nyomásának engedve nem fukarkodott a bíráló megjegyzésekkel, bár dicsérte is Orbán határozott migrációs politikáját, hiányolva ugyanezt Brüsszel részéről.
Az osztrák kancellár megengedőbb viselkedése mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy a közelgő osztrák parlamenti választások után nem kizárt egy Osztrák Néppárt – Szabadságpárt koalíció létrejötte. A Néppárt annak a szélsőjobboldali Szabadságpártnak a kegyeit keresi, amely szerint a kancellárnak Orbánnal nemcsak tárgyalni és együttműködni, hanem a példáját követni is kellene. Szerintük Nehammer Orbánnak címzett bírálatával kizárólag a brüsszeli mainstream tetszését akarja kivívni.
A Szabadságpárt kivételével nem volt osztrák politikai párt és civil szervezet, amely ne tartotta volna szégyenletesnek Orbán ausztriai meghívását, a vele egy tálból cseresznyézést. Hasonlóan negatív megítélésben részesült a szerb elnök Aleksandar Vučić is, azzal a különbséggel, hogy őt azért megdicsérték, hogy felfüggesztette a tunéziaiak és az indiaiak vízummentes beutazását Szerbiába, ami jelentősen csökkentette az onnan érkezők részéről beadott menekültkérelmek számát Ausztriában. x
Zsebesi Zsolt
