Hegyi Gyula – vagy amikor a mennyiség minőségbe csap át

Alekszandr Navalnij orosz ellenzéki politikus betonacél börtönrács mögött

Hegyi Gyula szerint a nyugatnak már a béketárgyalások céljainak meghatározásával, Ukrajna új határainak kijelölésével és Oroszországnak a nemzetközi együttműködésbe való visszafogadásával kellene foglalkoznia. Mégpedig ahelyett, hogy Kijev maximalista követeléseit támogatja pénzzel, fegyverrel, szankciókkal, Oroszország elszigetelésével.

Hegyi Gyula szerint, aki korábban szocialista európai képviselő volt, a háborúk célja a béke, még ha közben egyesek a hazájukat védik, mások területet akarnak szerezni, ideológiát terjeszteni, gazdasági előnyökhöz kívánnak jutni, kormányokat készülnek megbuktatni, politikai rendszert terveznek váltani, a cél mindig a béke.

Az index.hu fideszes orgánumban megjelent írásában a szerző úgy érvel, hogy a nyugatnak – teljesen mindegy, mi az adott háború adott résztvevőjének a státusza, agresszor vagy a hazáját védi – a kompromisszumokon keresztüli elérhető béke megteremtése a feladata, akár a megtámadott területe, szuverenitása feláldozása árán is.

Írása üzenete: Ukrajna mondjon le legalább a krími háborúban tőle elragadott területeiről a béke és Oroszország kedvéért, meg azért, mert az úgynevezett BRICS országok, a Kína vezette nyugat elleni laza szövetség, benne Oroszország, India, Dél-Afrika, Brazília ezt szeretné.

Igaz, Kína és Dél-Afrika kivételével (ők tartózkodtak) valamennyi BRICS-ország elítélte az ENSZ-szavazáson az orosz agressziót, de nem támogatják Moszkva gazdasági és politikai elszigetelését, mivel erős gazdasági érdekeik fűződnek a jó kapcsolatokhoz Kínával és Oroszországgal.

Hegyi, mint a forró kását, kerülgeti annak kimondását, hogy van különbség a megtámadott ország honvédő háborúja és az agresszor területszerzése között, azt sugallva, hogy az orosz-ukrán háborúban elsősorban az amerikai befolyás fenntartásáról és növeléséről, Oroszország tönkretételéről, a nemzetközi hatalmi versenyből való kiütéséről van szó, amikor az USA és szövetségesei Ukrajnát támogatják.

A szocialista Hegyinek, úgy látszik, hogy végül is teljesen mindegy, milyen ideológiát, politikai rendszert és politikai gyakorlatot képvisel a BRICS-országokat foglyul ejtő Moszkva és Peking. Pedig biztos vagyok abban, hogy egyikben sem szeretne maga Hegyi sem képviselő, de egyszerű polgár sem lenni.

Mert egyébként a migrációs irány, a szabadságra vágyók menekülési folyosói közül egyet sem ismerünk, ami a kommunista Kínába vagy a durva orosz diktatúrába vezetne. A menekülési irány változatlanul a nagybetűs Nyugat.

Az úgynevezett BRICS-országok, Afrika, Dél-Amerika és Ázsia egy része okozza a hatalmas migrációs nyomást az Egyesült Államokra és az EU tagországaira, főleg Nyugat-Európára. Közben a BRICS országok, főleg Kína és Oroszország gyakorlatilag lezárta a határait mindennemű migrációval szemben.

Hegyi – mint egykor ellenzéki politikus – teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Kínában nincs ellenzék, egypártrendszer és kemény politikai elnyomás működik minden gazdasági siker és nemzetközi térnyerés mellett.

Elfelejti, hogy Oroszországban az utolsó ellenzéki politikus mögött is bezárult a börtönkapu, az ország legismertebb Putyin ellen fellépő politikusa büntetőtáborban morzsolgatja a napjait, és újabb akár negyvenéves börtön fenyegeti, miután többször megpróbálták eltenni láb alól.

Hegyi őszintén nem meri megírni, hogy neki aztán pont mindegy, hogy a világon milyen politikai kultúra lenne uralkodó, ha a két országot, nevezetesen Oroszországot és Kínát világhatalmi pozícióba hagyná jutna az Egyesült Államok.

Az USA-t most megint divat a világ csendőrének minősíteni, de ha nem lett volna az, ami volt az elmúlt jó hetven évben, akkor Hegyi most az MSZMP központi lapjában méltathatná meleg szavakkal az SZKP KB PB legújabb, Magyarország sorsát is meghatározó, történelmi határozatát.

Hegyi hiába erőlködik. A nyugat álláspontja egyértelmű. Remélhetőleg az is marad, és nem sokan fognak a Hegyi Gyula-féle okoskodásoknak bedőlni. Meg kell akadályoznia, és az USA, a NATO, az EU, meg is akarja akadályozni hogy az által képviselt és a mai világban ismert legdemokratikusabb és az egyéni szabadságjogokat a leginkább biztosító, bár “velejéig romlottnak” is joggal nevezhető rendszerénél azért csak sokkal rosszabb orosz és kínai modell váljék uralkodóvá a világon.

Elvárható lenne Hegyi Gyulától, aki – velem együtt – élt az úgynevezett szocializmus és a szovjet birodalom virágzásának idején, hogy legalább verbálisan tanúsítson némi ellenállást például Putyin politikájával szemben, amelyek lényege a volt Szovjetunió reinkarnációja.

Putyin álma Moszkva kelet-európai és világbefolyásának helyreállítása, az orosz birodalomnak a nyugattal szembeni pozicionálása, millióknak a putyini KGB alapú Patyomkin-demokrácia felkínálása volna, természetesen az orosz oligarchák gazdagodása mellett.

A marxizmust nyilván jól ismerő Hegyi Gyula figyelmébe ajánlom Marx gondolatát arról, miként csap át a mennyiség minőségbe. Az öreg soha nem állította, hogy a mennyiség jobb minőségbe fog átcsapni.

Vagyis attól, hogy a Globális Délen többen laknak, mint a nyugati érdekszférában, az Egyesült Államokban, az EU-ban, Japánban, Kanadában és Ausztráliában, még nem az a világ érdeke, hogy Oroszország, Kína, Brazília vagy Dél-Afrika szabjon politikai fazont a glóbusznak Törökország, Kuba és Venezuela, valamint Orbán Viktor Magyarországának támogatásával.

Most még talán lehet választani. Nem két rossz közül, hanem egy rossz és egy, ha messze nem is tökéletes, de sokkal jobb közül. Magyarország 1990-ben, ha nem is választott, de a jobb oldalra sodródott. Úgy tűnik, Hegyi ezt nem így gondolja.

A hanyatló, rothadó nyugat politikájával szemben, országa szövetségeseinek véleményével nem egyező álláspontját Hegyi ma szabadon kifejtheti. Egészen addig, amíg nem Peking és/vagy Moszkva szab törvényt a világon, vagy akár csak Magyarországon. x

Zsebesi Zsolt