A hiba nem az ön készülékében van

Milyen kormány az, amelynek a külügyminisztere munkaidejének jelentős részében a szomszéd országokat, a világ nagyhatalmait, az EU-t, a NATO-t és az összes rövidítést gyalázza , de valójában csak nyavalyog, amiért azok kicsesznek az országunkkal.

A kormány és a külügyminiszter dolga nem az, hogy rontsa az ország kapcsolatait a világ országaival, főleg nem a szövetségeseivel, a szomszédaival, a nagyhatalmakkal, hanem ennek pont az ellenkezője, mert a jó viszony szolgálná a magyar érdekérvényesítési képesség fenntartását, javítását, az ország, a gazdaság és a lakosság érdekeit.

Nyavalygás és a partnerek, a szomszédok, a szövetségesek improduktív gyalázása helyett értelmesen és becsületesen kellene tárgyalni, tisztességes, a szövetségi hovatartozásunknak megfelelő kül- és belpolitikát kellene folytatni, hasznos és megbízható tagjának kellene lenni az EU-nak és a NATO-nak, a fejlett világ, a civilizált országok közösségének.

Most éppen Ukrajna és Horvátország túl drága tranzitdíjai miatt siránkozik Dunakeszi alsó híres szülöttje. Szijjártó szerint Horvátország és Ukrajna visszaél a lehetőségével, és a piaci árnál magasabb árat szab a magyar tranzitra. Azt is kifogásolja, hogy lassan halad az északi áramlat felrobbantásának kivizsgálása, mintha ezt ő meg tudná ítélni, és közünk volna hozzá.

Ukrajnát a magyar kormány azért ostorozza keményen, mert nem tért még vissza a korábbi liberális nyelvtörvényhez, és az ottani magyarság nemzetiségi jogainak csorbításával múlatja az idejét a légitámadások és rakétatűz alatt, miközben az ország területi integritásának megvédése céljából tízezer számra halnak hősi halált a fiatal ukránok, köztük a magyar kisebbség tagjai is.

A magyar kormány úgy gondolja, hogy ha jobb körülményeket akar teremteni az ukrajnai magyarságnak, ahhoz a legjobb megoldás, ha nem szállít fegyvert Kijevnek, még csak át sem enged ilyeneket az országon a számukra, ahol tudja, vétózza az oroszellenes szankciókat, az ország kormányfője nem talál időt, hogy Ukrajnába utazzon, és nyíltan kijelenti, hogy nem drukkol Ukrajnának, de Oroszországnak sem, egyébként pedig az ukránok nem is nyerhetik meg a háborút.

Orbán úgy kalkulál, hogy ha blokkolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz, ahogyan azt évek óta teszi, ha nem támogatja Ukrajna felvételét az EU-ba, akkor ezzel el fogja érni, hogy a magyar kisebbség helyzete javuljon. Zsarol és zsarol, ahogyan azt idehaza megszoktuk tőle, ahogy az itt eddig be is vált, viszont nemzetközi téren csak az ország szinte teljes elszigetelődéséhez és érdekérvényesítési képességének drámai csökkenéséhez vezetett.

Most éppen az EU összes tagországa közül egyedüliként kimaradunk a startup vállalkozások támogatását szolgáló uniós programból, mert alapító okiratának egyik pontjában az szerepel, hogy a támogatott vállalkozásoknak elő kell segíteniük a „diverzitást”, a különféle nemzetek és a nemek tekintetében is. Mivel a magyar homofób és rasszista kormánynak más véleménye van ebben a témában, mint a kulturált világ országainak, lemond a vállalkozásainak járó pénzekről is.

A csak suttogva terjedő, de így is rémisztő mendemonda szerint a magyar kormány arra játszana, hogy Ukrajna veresége esetén orosz jóváhagyással először békefenntartóként bevonulhatna Kárpátaljára, majd később csatolhatná a területet Magyarországhoz.

Hogy ennek a realitása egyenlő a nullával, nem fogja elriasztani Orbánt és félidióta társait egy ilyen öngyilkos vállalkozástól, hiszen ők hisznek, vagy úgy tesznek, mintha hinnének az életben az unión kívül is, pedig annak sincs reálisan egy mákszemnyi esélye sem.

Ha esetleg ezek után valakiben megerősödne, hogy bármilyen egyéni vagy csoportérdekből is, de láthatóan elmeháborodott módjára irányítják Magyarországot, az nyugodjon meg, a hiba nem az ő készülékében van. x

Zsebesi Zsolt