A nemzeti nagytőke hazafias érzülete eddig sem volt kétséges. Most ékes bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a hozzájuk került közpénzjellegüket elvesztett milliárdok jó kezekben vannak. A nemzeti nagytőke milliárdosai készek az ország nehéz helyzetében most először nem a köz, hanem a saját zsebeikbe nyúlni, és a közös kasszából kapott vagy lopott pénzek egy részét a magyar adófizetőknek visszajuttatni.
Az elsők között az ország leggazdagabb embere érezte úgy, hogy most nem kérni kell, és nem a vagyon növelése az időszerű, hanem adni ildomos, mert a vagyon már elég nagy, aminél csak az ország, azon belül is a magyar költségvetésnek a gondja nagyobb. Mészáros Lőrinc hét számjegyű nagyságban jegyzett már ma államkötvényt.
Ahogyan a zseniális üzletember, a magyar Zuckerberg maga megfogalmazta: nagy örömmel nyúlt most kivételesen a saját zsebébe a mi zsebünk helyett, mert teljes egészében egyetért a magyar kormány és az azt zseniálisan vezető Orbán Viktor kormányfő törekvésével, hogy az elapadt közös forrásokat a lakosság megtakarított pénzével helyettesítsék.
Mégpedig ha lehet, az államötvények megvásárlásával, ami lehetővé teszi ezeknek a pénzeknek a hatékony elinflálását, vagyis azt, hogy a kölcsönvett pénznek az infláció nyomán csak töredékét kelljen reálértéken visszaadni az embereknek.
A felcsúti gáz- és vízszerelő szerint ha nem is eredeti, de nagy ötlet, hogy a nemzeti nagytőke hizlalására a köztől elvont pénzeket, most nemcsak a lakosság – mint eddig –, de a kedvezményezettek, vagyis az ország mágnásai pénztárcájából is kiegészítsék.
Mészáros Lőrinc reményét fejezte ki, hogy az általa mutatott jó példát mások is követni fogják, mert természetesen egyedül egy ember lehet a kedvezményezettje a közpénzek nagy részének, de nem reális azt várni, hogy ugyanilyen arányban adjon is azokból vissza, hiszen akkor percek alatt milliárdosból egyszerű magyar polgárrá vedlene, amit nyilván nem vár el tőle senki, főleg Orbán Viktor nem.
Az azonban elvárható volna, hogy Csányi Sándor, Garancsi István, Hernádi Zsolt, hogy csak a legismertebb nemzeti nagytőkéseket említsük, beállnának a sorba, és egymás után írnák alá a milliárdos államkötvények jegyzéséről szóló dokumentumokat. Csányitól és Hernáditól főleg remélhetnénk – vélekedett Mészáros Lőrinc –, hogy bőkezűek legyenek az állammal szemben.
Már csak azért is – folytatta –, mert a magyar állam nevében például Szijjártó Péter anyaoroszlánként harcol a nemzetközi politikai harcszíntéren az OTP érdekéért, hogy vegyék le az ukránok arról a diszkriminatív listáról, amelyre azért került, mert nem hagyott fel az üzleteléssel, a hitelezéssel az Ukrajnát megtámadó Oroszországban.
Csányinak értékelnie kellene, hogy a magyar külügyminiszter kész akár Ukrajna EU- vagy NATO-tagságát is megvétózni, ha csak egy rubel veszteség is éri a magyar nemzeti OTP-t, a magyar nemzeti pénztőke zászlóshajóját.
Szijjártó akár a magyar békepolitikáról is kész lemondani az OTP érdekében, és megszavazni az Ukrajnának fegyvereket szállító országok költségeire az EU által felajánlott 500 millió eurót is, bár a szíve vérzik a frontokon elesett katonákért, főleg a magyarokért, és változatlanul azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat szeretne, mindjárt az OTP törlése után a listáról.
Hernádinak is volna elég nyomós oka, hogy milliárdokban mérhető nagyságban jegyezzen államkötvényeket, miután a magyar állam nevében Polt Péter, a Fidesz legfőbb házi ügyésze nem adta ki a nemzetközi körözés ellenére sem a sorosista háttérhatalmak által finanszírozott Interpolnak a Mol vezérét, akit milliós korrupcióval gyanúsítottak meg a szomszédos Horvátországban, amikor olajfinomítót szerzett a nemzeti nagytőke dicsőségére magának és hazánknak. Ebben a sorrendben.
Egy szó, mint száz, nagy nap ez a mai a magyar történelemben. A legjobb tudásunk szerint az első alkalommal fordul elő Széchenyi óta, hogy egy gazdag ember a saját vagyonából hajlandó közcélokra áldozni, ami szép gesztus, főleg annak fényében, hogy ezt nem a OLAF vagy az Interpol nyomására, hanem saját jószándékából teszi.
Joggal remélhetjük, hogy a minimálbérért dolgozó vagy az annál kevesebb bérért oktató pedagógusok, a magyar alsóközéposztály, a dolgozó emberek, akik Csányihoz, Garancsihoz és Mészáros Lőrinchez hasonlóan 15 százalék személyi jövedelemadót fizetnek, megértik, hogy a közteherviselés szent eszméje értelmében nekik is a zsebükbe kell nyúlniuk.
Mégpedig mindjárt azután, hogy a magyar nagytőke képviselői az emberek zsebéből kiveszik a kezüket, és miután már eddig milliárdokat nyúltak le a köztől, most végre adnak is annak valamicskét. Méltán csendülne fel a stadionok kórusa: Szép volt, fiúk, szép volt, fiúk! Gyertek ide! Gyertek ide! Nehogy má’ nekünk kelljen értetek mennünk! x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 