Ókovács Szilveszter közleményben jelentette be, hogy miután megismerte a szakmai bizottság javaslatát, amely helyette Kesselyák Gergelyt tartotta egyhangúlag érdemesnek az Operaház vezetésére, őt alkalmatlannak minősítve, ennek ellenére mégis őt nevezték ki, visszaadta megbízását a miniszternek.
Ezzel együtt visszavonta döntését, hogy Kesselyák Gergelyt, akit a pályázat eredményhirdetése után azonnal kirúgott, és elhatározta, haladéktalanul visszaveszi az Operaház állományába, továbbá az elhamarkodott lépéséért megköveti őt.
Ez így van rendjén egy nemzeti-keresztény, istenfélő intézményben, nem beszélve az igazán keresztény Csák János kulturális és innovációs miniszterről, aki megkönnyebbüléssel vette tudomásul Ókovács döntését, aki ezzel igazi nemzeti-keresztény, egyenes karakterről tett tanúbizonyságot, amellyel szerencsésen helyrehozta a minisztérium botlását.
Így ért véget, mert hogy is érhetett volna másképpen véget egy félresikerült kinevezési történet Mária (köz)munka alapú országában, amely egyedüliként áll ki az európai zsidó-keresztény kultúra konzervatív, nemes hagyományaiért az elfajzott Európával szemben, ahol az ilyen és ehhez hasonló szép meséket már mesekönyvekben sem lehet találni.
Ókovács és Kesselyák egymás nyakába borultak, és könnyező szemmel fogadtak örök barátságot egymásnak. Békében és egyetértésben dolgoztak a magyar kultúra ápolása és gazdagodása érdekében, kart a karba öltve, boldogan, egészen életük szakadtáig. Ha meg nem haltak volna, az én mesém is tovább tartott volna. Bár igaz akkor sem lett volna. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 