A nemzet operaházához vezényelt Ókovács Szilveszter alezredes az intézmény nemzetbiztonsági fontosságának megfelelő szigorral eljárva kirúgta az eddigi vezető karmestert, Kesselyák Gergelyt, aki – Ókovács szerint – információkat szivárogtatott a zene házából a sajtónak.

Azt egyelőre nevük elhallgatását kérő informátoraink cáfolják, hogy a budapesti Operaház az egészségügy, az oktatás, a belügy mellett ugyancsak Pintér Sándor alá tartozna egy száz évre titkosított kormányrendelet alapján. És teljesen alaptalannak nevezik, hogy az Operaház igazgatóját Pintér vezényelte volna az őrhelyére.

Ókovács a sajtóban felhívta a figyelmet arra, hogy Kesselyák Gergely karmester ezentúl csak akkor dirigálhat a zenekarnak az Operában vagy az Erkelben, ha Ókovács megbizonyosodik róla, hogy karmesteri pálcájával kizárólag a zenekarnak ad utasításokat, és semmi esetre sem a sajtónak szóló rejtjelezett információkat.

Mindez a legnagyobb rendben van. Végül is ki az a félkegyelmű, aki azt hitte, hogy az Állami Operaház egy átjáróház, ahol fű-fa bármit elárulhat a nyilvánosságnak abból, ami a házban történik, mivel az szigorúan bizalmas, csak Ókovács engedélyével hozható nyilvánosságra. Alapesetben harminc évre titkosítva van.

Az sem mellékes körülmény, hogy Kesselyák Gergely Ókovács vetélytársa volt az operaházi főnökségért folytatott versenyben. Mégis mire számított, miután alulmaradt? Ókovács szerint ilyenkor ez a szokás mindenütt a világon.

Ebben lehet valami, mert Bil Clinton beköltözésekor a Fehér Házba ugyancsak kirúgtak mindenkit. Egy kivételesen szorgalmas és hasznos munkatársnőt hagytak csak a helyén. Na, ő adta át a sajtónak Clinton spermával szennyezett gatyáját.

Budapest azonban nem Amerika. Itt nem fordulhatnak elő igyen gyermeteg hibák. Hogy egy másik klasszikust idézzek az operával kapcsolatban: Napóleonnál kihallgatást kért a legyőzött osztrák hadsereg egy magas rangú tisztje, és panaszt tett, mert a francia katonák fosztogatták a lakosságot. Napóleon erre azt válaszolta: azért harcoltak. Mire az osztrák: a mi katonáink a dicsőségért harcolnak. Hát – mondta Napóleon – mindenki azért, amije nincs. x

Zsebesi Zsolt

Hozzászólás