Már nem vagyunk az EU tagországa

A britek kilépése után másodikként lényegében Magyarország is elhagyta az Európai Uniót. Anélkül hogy döntését becsületesen beismerte volna, és végigjárta volna a szükséges procedúrát, ahogyan azt a britek tették.

A Fidesz vezetői már évekkel ezelőtt jelezték, az ország csak érdekből van még az EU-ban, egyedül az uniós támogatások tartják bent, mert egyébként érték- vagy elvközösségi, vagyis politikai alapon semmi sem fűz bennünket a 26 tagországhoz. Mert ott liberális demokráciák működnek, szabadon választott parlamentekkel, leváltható kormányokkal, nem úgy, mint a látszatválasztásokat tartó, valójában egypártrendszerű, illiberális, fasisztoid Magyarországon.

Most, hogy mindenki számára világossá vált, hogy Orbán Viktor nem hajlandó vagy nem képes élni az Nyugat-Európához tartozás történelmi lehetőségével, mert alanyi jogon elmeháborodott, vagy csak Putyin csinál belőle hülyét, de ez végül is teljesen mindegy, mert a lényeg: ütött az utolsó óránk a nyugat-európai országok családjában.

Lehet kipróbálni, hogy valóban van-e élet az Európai Unión kívül, és igaz-e, hogy a nyugat hamarosan összeomlik az elfajzott liberális értékeivel együtt, megadja magát a fejlettebb, hatékonyabb és kegyetlenebb keletnek, ahogyan azt Orbán Viktor felcsúti prófétaként jósolja. Persze valójában csak arról van szó, hogy Orbán inkább keletre nyit és nyugatra zár, mert újfasizmusát a nyugat se lenyelni, se kiköpni nem tudja, míg keleten a hasonszőrűek tárt karokkal várják.

Attól a pillanattól kezdve, amikor a magyar gazdaságfejlesztési miniszter kimondta, hogy az országnak fel kell készülnie az uniós pénzek nélküli életre, onnantól mindenki számára egyértelművé kellett váljon: Orbán Viktor kész feláldozni a közös európai értékek után országa életbevágóan fontos anyagi, gazdasági érdekeit is az úgynevezett keleti nyitás oltárán, ami hatalma korlátlan érvényesítésének és végtelen ideig való megtartásának az alapfeltétele.

Mindeközben látni kell azt is, hogy az Európai Unió is vette a lapot, és immár Magyarország nélkül dolgozza ki a lépéseit, és hajtja azokat végre a magyar támogatás és részvétel hiányában is. Sorra születnek a többségi döntések, amelyek érvényességének nem feltétele a magyar igen, és készül az EU lex-Orbánja arról, hogy Budapest voksa nélkül is bármiben dönteni lehessen, a vétó intézményét le fogják húzni velünk együtt Brüsszelben a WC-n.

De facto tehát már ma sem vagyunk az EU tagországa. Nélkülünk, ellenünk döntenek, mert szinte semmiben sem értünk egyet Brüsszellel, de Washingtonnal, Párizzsal, Londonnal és immár Berlinnel sem. Odáig jutottunk, hogy az Európai Parlament Magyarországot egyszerűen alkalmatlannak minősítette a soros uniós elnökség betöltésére.

Mégpedig a képviselők nagy többségének szavazatával, szemben az Orbáni hazugsággal, tehát jobbról és balról egyaránt, ami nem meglepő, hiszen Orbán sem nem jobb-, sem nem baloldali, hanem szélsőjobboldali, kis neonáci, aminek a képviselői ugyan jelen vannak az Európai Parlamentben, de még mindig marginális a szerepeük. Az Orbán által évekkel ezelőtt megálmodott szélsőjobb hatalomátvétel elmaradt, és nincs konjunktúrája.

Maga a kormányfő ismeri be: magunkra maradtunk a békepárti nézetünkkel az orosz-ukrán háborút illetően, és egyébként minden egyéb témában is csődöt mondott Orbán csodafegyvere, a zsarolás, amit idehaza dolgozott ki és alkalmaz ezidáig sikeresen, de az EU-ban és a NATO-ban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ahelyett hogy a Visegrádi Négyek, de valójában az ott hangadó Orbán vette volna át a hatalmat zsarolással, bojkottal az EU-ban, teljes kudarcot vallott a Szijjártó Péter által vakon és nagy pofával képviselt magyar külpolitika, ami a felcsúti faluvégi szubkultúrát akarta becsempészni a nyugat-európai fővárosokba és az EU intézményeibe.

Immár kint vagyunk, de bent nem vagyunk sehol. Vegetálunk a senki földjén. A vélt, áhított szövetségeseink – Kína és Oroszország háborúban áll a nyugattal, ahová de jure még tartozunk, de ahol de facto már ellenségként tartanak minket számon. A világ minden országának – beleértve a legnagyobbakat, a legerősebbeket – a rémálma, hogy szövetségesek nélkül marad, legyen is neki akármekkora hadserege, akármennyire erős gazdasága.

A jelentéktelen, egy középnagyságú kínai város lakosságú és még ennél is jelentéktelenebb gazdasággal rendelkező, hadsereg nélküli Magyarország mára kelet és nyugat új keletű konfrontációja idején barátok és szövetségesek nélkül próbálja magát a víz felszíne fölött tartani. Nem fog sikerülni.

A kompországnak valahol ki kell kötnie végre. Nem hánykolódhat időtlen időkig a viharos tengeren. Ha Orbán marad hatalmon, akkor a nyugat ellenségeinek valamelyik kikötőjében fogunk horgonyt vetni. Ez igazi magyaros, öngyilkos csín lesz. Céltáblájává válunk a világ legerősebb gazdaságait üzemeltető országok gazdasági szankcióinak és a világ legerősebb hadseregeinek.

Köszönjük néked, Rákosi elvtárs, vagyis drága Orbán Viktor. És természetesen minden magyar honfitársunknak is, aki van olyan süket és vak, hogy továbbra is szavazatával vagy – mint a parlamenti ellenzék – a magyar Patyomkin-országgyűlésbeli szerepvállalásával meghosszabbítja a rezsim agóniáját, és ezzel Magyarország és népe mérhetetlen és történelmi tragédiába torkolló szenvedését is. x

Zsebesi Zsolt