Az orosz-ukrán háború nem Fradi-Dózsa, nem Roma-Valencia, ahol az ember szotyolázás közben eldöntheti, kinek drukkol. Orbán Viktor magyar kormányfő úgy látja jónak, hogy egy ország nevében az orosz-ukrán háborúban senkinek se drukkoljon. (Vagy csak volt olyan aljas, hogy nem árulta el, valójában orosz győzelemért szorít.)
Európa és az egész nyugat a reá leselkedő kockázatok és veszélyek ismeretében, mert értékalapon (is) áll, el tudta dönteni, hogy a megtámadott, a hazáját védő Ukrajnát támogatja. Ez Orbán Viktornak nem megy, mert úgy gondolja – orosz irányultsága vagy függősége miatt –, hogy neki inkább Moszkva lépéseivel esik egybe az érdeke.
Ezzel a döntésével hazaáruló lett. Ettől kezdve a magyar érdek képviseletére érdemtelen. Az egyetemes magyar érdekek ellen lép fel, amikor a “milyen értéket támogatunk” kérdésben nem Európa mellé, hanem a rossz oldalra, Oroszország oldalára pozicionálja Magyarországot, amit nem lehet sem megmagyarázni, sem relativizálni.
Ez – archaikusan – felségárulás. Az érte járó büntetés – évszázadokon át – a halál volt, de a mai civilizált világban is minimum életfogytiglani börtön. Mert Orbán tettét nem hirtelen felindulásból követte el, hanem előre megfontolt szándékból, aljas indokból és bűnszövetségben. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 