A magyar kormányfő, aki évek óta az európai szélsőjobb, az úgynevezett nemzeti konzervatívok vezére szeretne lenni, egy nap alatt elveszítette két jó emberét és végzetes vereséget szenvedett szíve csücske, a magyar labdarúgó válogatott VB selejtezőn Albániától. Csehországban a parlamenti választáson megbukott Andrej Babis, akinek választási kampányát Orbán személyesen támogatta, amikor ellátogatott Prágába, ahol lekurvázták, és Putyin szajhájának titulálták az ellene tüntetők. Bécsben másik kedvence, Sebastian Kurz adta be a lemondását, miután az ottani ügyészség hűtlen kezelés és vesztegetés alapos gyanújával kezdett ellene vizsgálatba.
Teljessé tette a rossz hírek sorát az Olaszországból érkezett jelentés arról, hogy hőn szeretett ottani barátnőjének pártja is nagy bajban van, mert a milánói ügyészség sötét helyekről érkezett párttámogatási pénzek után kutat náluk, egy oknyomozó újságíró pedig több éves felderítő munka után olyan videókat tett közzé, amelyen Giorgia Meloni és az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia nevű) újfasiszta párt elnöke és más vezetői nyíltan a törvénytelen pártfinanszírozás részleteit vitatták meg, miután hagyományos fasiszta köszöntéssel üdvözölték egymást. A botrány miatt minden párttisztségétől meg kellett fosztani Carlo Fidanzát, a Fratelli d’Italia európai parlamenti képviselőjét.
Mondanom sem kell, hogy Orbán nem olyan régen vette a fáradságot, és ellátogatott a párt olaszországi rendezvényére, ahol az MTI közleménye szerint „Orbán Viktor Rómában megbeszélést folytatott Giorgia Melonival, az olasz Fratelli d’Italia párt elnökével; a tárgyaláson szóba került az európai jobboldal helyzete és az újból erősödő migrációs veszély is.”
A most bukott cseh kormányfővel is jól megértették egymást, szoros baráti szálak kötötték össze őket, hiszen ahogy Orbánnál és családjánál, úgy a dollármilliárdos Babis esetében is nyomoz az EU Csalásügyi Hivatala, és a kormányfő által jogtalanul saját zsebre felvett uniós támogatásokat keresnek rajta, továbbá a cseh ügyészség is évek óta keresi a fogást Babison, mivel – rajta kívül – senki nem tudja, honnan és hogyan szerezte hatalmas vagyonát, amelynek egyik ékkövét, francia kastélyát el is felejtette a sajátjaként bejelenteni.
Kurz is valami olyasmibe bukott, ami Orbán esetében is azonnali hivatalvesztéssel járna, ha nem Polt Péternek hívnák a magyar legfőbb ügyészt, és a kormányfőtől függetlenül végezné a dolgát. Az osztrák kancellár ugyanis állami pénzeken reklámozta magát és pártját, megvesztegetett szerkesztőségeket, hogy jókat írjanak róla. Orbán persze ettől egy kicsit tovább ment, mert ő nem cikkeket, hanem szerkesztőségeket vett magának százszámra, és nem újságírókat vásárolt meg kilóra, hanem a legfőbb ügyészt, amit Sebastian Kurz elmulasztott, és erre rá is fázott.
Ha nemcsak ezt a szombatot nézzük, hanem az egész idei évet, akkor az Orbánt ért politikai veszteségek sora sokkal hosszabb. Izraelben még a nyáron elveszítette ottani mentorát és mobillehallgató-szállítóját, Benjámín Netanjáhút, aki ugyancsak választást bukott. Németországgal szerencséje volt, mert az ottani kereszténydemokrata párt, a CDU még az előtt kikényszerítette a Fidesz-szakítást az EU jobboldali pártcsaládjával, hogy ugyancsak csúfosan megbukott a napokban a parlamenti választásokon, és Berlinben nagy valószínűséggel szocdem-liberális-zöld koalíció lesz. Mind olyan párt, melyeket a magyar kormányfő őszintén utál, és azok is őt.
Úgy tűnik, hogy Orbán sutba dobhatja komoly terveit és vízióját arról, hogy Európában erős jobboldali nyomulás előtt állunk, sőt nemcsak jobbra, de szélsőjobbra tagozódik be az európai politika. Helyette egy baloldali-liberális-zöld térnyerés tanúi vagyunk. Sorra alakulnak a baloldali kormányok Európában. Nem elég Karácsony győzelme Budapesten, Madridtól, Párizson, Londonon, Berlinen, Brüsszelen át Bécsig szocialista vagy baloldali polgármesterek regnálnak.
Svédországban, Norvégiában, Dániában, Finnországban, Spanyolországban baloldali vagy szocdem politikusok kezében van a kormányrúd, még véletlenül sem a nemzeti konzervatív erők előretörésének, hanem azok visszaszorulásának vagyunk a tanúi.
Olaszországban elveszítette Rómát és Torinót is a jobboldali Öt Csillag Mozgalom a helyhatósági választásokon. Mindkét olasz nagyvárosban a balközép jelöltje nyerhet a második fordulóban. Milánóban, Bolognában és Nápolyban a baloldal megszerezte a voksok több mint felét, így nincs szükség második körre. Enrico Letta, a Demokrata Párt (PD) vezetője egy mondatban foglalta össze az olasz helyhatósági választások lényegét; „Megmutattuk, hogy a jobboldal legyőzhető!”
Hol vannak már a nagy tervek, amelyeket Orbán a 2019-es európai parlamenti választások előtt hirdetett meg arról, hogy azok a bizonyos nemzeti erők, a jobbközép Európai Néppárt frakciójától szélsőjobbra álló mozgalmak és pártok áttörésével, fogják átvenni az EU irányítását, vagy legalábbis döntő befolyásuk lesz arra. Helyette, bár veszteségeket szenvedtek el a jobbközép és balközép európai néppártok, de továbbra is ők alkotják az EU legnagyobb frakcióit, 182 és 154 mandátummal. A szélsőjobb áttörése elmaradt.
Orbán egyenesen azt hirdette meg, hogy olasz-osztrák-cseh-lengyel tengely jöhet létre. Ezeknek az országoknak a vezetői, illetve szélsőjobboldali pártjai azóta mind kibuktak a hatalomból, vagy befolyásuk a minimumra csökkent. Nyomokban már csak az olasz kormánykoalícióban van ilyen pártszövetség hatalmon, egy minisztert adva.
Tervéről azonban nem tett le. Ezért csatlakozott a lengyel Kaczynski felhívásához, amely az EU megreformálásának jelszava alatt még a jelenleginél is lazább, a nemzetállamok által irányított, saját politikát nem formáló Európai Uniót kíván létrehozni, a jelenlegi, az Európai Egyesült Államok irányába haladó közösséggel szemben.
Nem áll jól Orbán szlovén barátja, Janez Jansa sem, aki még 2018-ban a lehetséges 90 mandátumból 25-öt megszerezve kormányra jutott, és azóta Orbán Viktor közvetlen politikai és anyagi támogatását is igénybe véve orbáni forgatókönyv szerint vezeti és alakítja át az országát.
Jansa azonban legkorábban jövőre kerülhet fel az orbáni veszteséglistára, mert csak akkor kell a választók elé állnia a soron következő parlamenti választásokon. Orbán már 2018-ban is személyesen korteskedett Jansa mellett, és amennyiben még abban a helyzetben lesz, akkor jövőre is így fog tenni, vagyis Janza bukása is borítékolható. Reméljük, hogy addigra Orbáné is.
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 