Csókolózni vagy benyalni

Az emberiség igen régen él a csókolózás lehetőségével. Bár – akár hiszik, akár nem – a föld lakosságának több mint a fele nem csókolózik. Nem tudják, mit veszítenek. A szájak egymásra tapasztása ugyanis nemcsak élvezetes időtöltés, de nagyon hasznos is. Tudományosan bizonyított tény, hogy erősíti az immunrendszert és oldja a stresszt.

Ez azért jutott az eszembe, mert most volt a csókolózás napja, egészen pontosan július 6-án ünnepeltük. Természetesen a csókolózásnak és úgy egyáltalában a csóknak is van tudományos, antropológiai és evolúciós magyarázata. Leegyszerűsítve: a szájon át történő közvetlen etetésre, az élelem átadására vezethető vissza.

A szokás, hogy az anya megrágja az ételt, majd a gyerek szájába „csókolja” azt, nem olyan régen még élő gyakorlat volt egyes népeknél. Azóta ez a naturális eljárás kiveszett, de a népek etetése nem szűnt meg, sőt nagyüzemi méreteket öltött a propaganda és a média elterjedésével és végleges térnyerésével. Nincs az a politikus, aki ne ismerné, és a szája ne állna rá erre az eljárásra.

A csókolózás konkrétan hormonokat indít be. Az úgynevezett oxytocin hormonnak nyugtató és kielégültség érzését keltő hatása van. Az ajkak érintkezése erősíti a társkapcsolatot, anya és gyermeke, de a szerelmes párok között is. Aki eleget csókolózik, az kevésbé fogékony a magas vérnyomásra vagy a depresszióra.

Természetesen a csókolózásban is tartanak nyilván világrekordokat. A Guinness rekordok könyvében a legtöbb egyszerre csókolózót 2014-ben Sao Paulóban számolták meg. 13 577-en voltak. Már említettük: a földkerekség lakóinak több mint a fele nem csókolózik. A Közel-Keleten, Észak-Amerikában és Afrikában a Szaharától délre, illetve Új-Guineában és Közép-Amerikában nem kultiválják.

Arról nincsenek tudományos adatok, hogy a csókolózás mostanában népszerűbb lett-e vagy veszített a népszerűségéből. A magyarok csókolózási szokásairól pedig – a saját tapasztalatainkon kívül – semmi biztosat nem tudunk. Ahogyan arról sincsenek tudományos adataink, hogy az etetés, a becsókolás, a benyalás mennyire népszerű hazánkban.

Kénytelenek vagyunk ezért a tapasztalatainkra és a felületes megfigyeléseinkre támaszkodni. Annyi biztos, hogy a beetetésnek reneszánsza van. Középkori mértékeket ér el az emberek hülyítése és szájon keresztül a fülükön át történő etetése a legegyügyűbb teóriákkal. Ebben kétségtelenül a modern média, de mindenekelőtt a politikusok járnak az élen.

A becsókolásnak vagy benyalásnak nevezett társadalmi gyakorlatnak, amelyet gyakran életstratégiájuknak vallanak Mária (köz)munkaalapú országának sikeres polgárai, ma szabad szemmel is jól látható szezonja van. Nem állítható, hogy a jelenség a NER-korszak találmánya lenne, mert gyökerei a kádári időkig, sőt az azt megelőző korszakokig nyúlnak vissza, de el lehet mondani, a gyakorlat mára teljesedett ki, és ma éli fénykorát.

Elsősorban a magyar értelmiség körében terjed. Itt találhatóak a legnagyobb fertőző gócok. Az érintettek semmitől, tehát a benyalástól és a becsókolástól sem riadnak vissza egy-egy jobb állásért, megbízásért, szaftos állami megrendelésért, közbeszerzési tenderen elérhető nemtelen előnyért cserébe. Eme szájjal történő előnyökhöz jutás jellemzője, hogy akik gyakorolják, tisztában vannak annak veszélyével, erkölcstelenségével, de nem tudnak ellenállni a belőle kihozható közvetlen, elsősorban anyagi előnyök kísértésének.

A benyalás és a becsókolás terjedése az alsóbb társadalmi osztályokat és rétegeket sem kerüli el. Itt kisebbnek látszik a tét, pedig valójában sokkal nagyobb, mint a felsőbb osztályok esetében. A magyar vidéken, a kisvárosok és falvak társadalmában a puszta lét és nem a meggazdagodás, a társadalmi előrelépés, a karrier a tét. Ha benyalsz a polgármesternek, lehet, hogy semmi mást nem kapsz, csak közmunkát, de az akár az életedet, a napi betevődet jelentheti.

Orbán Viktor illiberális, (köz)munkaalapú, jobban teljesítő, keresztény gyökerű országában a boldogsághoz vezető egyetlen könnyen járható út az ország lakosságának döntő többsége számára kizárólag a napi többszöri és hosszan tartó csókolózás. Ezzel sokat tehetünk a puszta életünkért, hiszen erősebb immunrendszerünk lévén kisebb eséllyel kerülünk kórházba és halunk meg kórházi fertőzésben. Ritkábban válunk depresszióssá, így könnyebben viseljük el az életet.

Na és persze ami a legfontosabb: az oxytocin nemcsak minden alapot nélkülöző elégedettséget és kielégültségi érzést vált ki – amire napjainkban nagy szükség van -, de ellensúlyozza a férfi lakosságnál agressziót okozni képes tesztoszteron és az úgynevezett „üss vagy fuss” hormon, az adrenalin hatását. Egy szó, mint száz, a legjobb, amit a magyar társadalom napjainkban tehet, hogy ha nem nyal be, akkor éjt nappallá téve csókolózik. Ahogy elnézem, úgysem jut eszébe más. x

Zsebesi Zsolt