Kategória: Vélemény

A német sajtó éppen azon rugózik, hogy vajon ki állhat valójában a német szélsőjobboldali AfD-nek kacskaringós úton eljuttatott milliós választási támogatások mögött, ami – érdekes módon – Ausztria útba ejtésével, az ottani szélsőjobboldali párt, az Osztrák Szabadságpárt egyik tisztségviselőjének a számláján landolt egy svájci számláról lendületet véve, hogy aztán több mint hatezer AfD választási kampányplakát alakjában jelenjen meg Németországban.

“Lehet, hogy Magyarország is adott pénzt a neonáci AfD kampányához?” → A teljes bejegyzés megtekintése

Most Oroszország és az Egyesült Államok Ukrajna és Európa feje fölött kíván egymással „meg nem támadási” szerződést kötni, vagyis normalizálni kapcsolataikat Szaúd-Arábiában, az orosz-ukrán háború békés befejezésének paravánja mögött, és egy nem is olyan titkos paktum is körvonalazódik arról, hogy az USA Oroszországnak engedi át a döntést Ukrajna egy jelentős részének elcsatolásáról, és – ha a történelem ismétlődik – akkor megint szó lehet a balti köztársaságok és Moldova orosz uralom alá hajtásáról, és Moszkva kelet-európai befolyásának valamilyen helyreállításáról is.

“Molotov-Ribbentrop-paktum újratöltve?” → A teljes bejegyzés megtekintése

Az AfD társelnöke, akit lehengerlő szónoknak, gátlástalan populistának és igazi szélsőjobboldali ikonnak tartanak az erre fogékony németek, ami meglátszik pártja 20 százalék körüli támogatottságán, némi fejcsóválást okoz a saját táborában. Nem volt könnyű lenyelni – de sikerült –, hogy az az AfD társelnöke leszbikusként nevel a feleségével két fiúgyermeket Svájcban, ahol együtt laknak, és közben Németországban nagypolitikát csinál a „család egy férfi és egy nő plusz a gyerekek” jelszóval.

“Alice Weidel az AfD Szájer Józsija” → A teljes bejegyzés megtekintése

Párizsban hétfőn az európai politikát meghatározni találkoznak Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Hollandia és Dánia vezetői, valamint az Európai Bizottság elnöke és a NATO főtitkára. Céljuk, hogy a kontinens nevében pozíciót foglaljanak az orosz-ukrán konfliktus rendezése terén, amiben az Egyesült Államok elnöke ragadta a kezébe a kezdeményezést, és nem biztos, hogy az európai és az ukrán érdekeknek megfelelő alapállásból készül az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal tárgyalni.

“Európa esze dubajozik – a többiek Párizsban világpolitikát csinálnak” → A teljes bejegyzés megtekintése

Orbán Viktor Dubajban adott interjújában azt mondta, hogy „A magyarok már tudják, a jövő nem ott van, ahol ők laknak.” Magyar kormányfőként – árulkodó módon – nem azt mondta, hogy ahol lakunk, hanem azt, „ahol ők laknak”. Orbán – maga deklarálja – nem egy közülünk, nem tartozik a magyarsághoz, vagy másképpen: mi nem vagyunk azok, aki ő, mert ő egy világpolgár, aki ott lebeg valahol magasan az éterben, a drága jó atyaúristen közvetlen közelében, és onnan néz le a szerencsétlen magyarokra.

“Orbán nem érzi magyarnak magát” → A teljes bejegyzés megtekintése

Az amerikai elnök találkozni készül az orosz elnökkel, hogy Európa és Ukrajna kihagyásával megállapodjon Ukrajna új határairól, ezzel Európa újra felosztásáról. Tenni készül ezt annyiban más módon, hogy a múlt század negyvenes éveitől és az azt követő hidegháború korszakától eltérően Washington ma már nem kíván részt vállalni az európai országok szuverenitásának, határainak védelmében, azt rájuk, ám de facto Putyinra bízza, aki egyébként már jóval korábban arra a kérdésre, hogy akkor most hol lesznek Oroszország határai, azt válaszolta, hogy ahol akarja.

“Európa elrablása – Putyin és Trump újra felosztaná Európát” → A teljes bejegyzés megtekintése