Ahogyan a kormányfő maga mondja, 13 éve személyesen azért harcol, hogy akár a saját elhibázott politikája nyomán létejött siralmas gazdasági helyzetünk kikényszerítette megszorításokat se Brüsszel rendelje el, hanem lehessen azokat is nemzeti hatáskörben végrehajtani.

Nagy szerecsénk van tehát, hogy a költségvetés további egyansúlyromlásának megakadályozását, az ország még nagyobb eladósodását, az infláció leszorítását hivatott gazdasági megszorító intézkedéseket nem brüsszeli parancsra kell végrehajtanunk, hanem magunk fordíthatjuk ki a polgárok zsebeit, ami nyilván kevésbé fáj nekik, mintha azt nem piros-fehér-zöld zászlót lengetve nem a nemzetvezető, hanem uniós kék-fehér csillagos zálszó alatt a brüsszeli bürokraták követnék el.

Orbán szerint amit Brüsszel elvár hazánktól, azt a köznyelv megszorításoknak hívja, de mi nem akarunk megszorításokat, mert akkor a nyugdíjasoknak 181 ezer forintos gázszámlát kellene fizetniük. Mivel a megdrágult energia árának egy részét az állam állja, a másik részét a szolgáltatók. A lakosságnak, így a nyugdíjasoknak is máshol – nagyobb adókban, drágább szolgáltatásokban és elmaradt állami beruházásokban, ócska és elérhetetlen egészségügyi szolgáltatásokban – kell megfizetni ennek az árát.

A pedagógusok például az elmaradt béremelésükkel járulnak hozzá a közteherviseléshez, a lakosság a drága benzinnel, a dráguló, mert megadóztatott gyógyszerek árával, a magas élelmiszerárakkal együtt növekvő áfával támogatják a költségvetést.

Ez teszi lehetővé, hogy a kormány vissza nem térítendő állami támogatásokkal segíthesse ki a nemzeti nagytőkét és a hazánkban beruházó kelet-ázsiai multikat, továbbá hogy legyen pénz a hadsereg fejlesztésére, a budai vár átépítésére, meg minden egyébre, amit Lázár János nem húzott ki a tervezett állami beruházások listájáról pénzhiány miatt.

Aki ezeket olvasva mégis megszorításokat kiált, annak igaza is van meg nem is. Orbán Viktor nemzeti hatáskörben tartotta a megszorításokat is, meg minden egyebet másképpen csinál, mint ahogyan azt 26 uniós tagország szeretné, amiért cserébe nem jönnek az uniós pénzek, hogy az EU kasszájából fizethessük ki – nemzeti hatáskörben tartott megszorítások helyett – a pandémia és az orosz-ukrán háború miatt elszenvedett veszteségeinket.

A NER virtuális világában tehát nem léteznek megszorítások, mert a megszorítások szót törölték a kormányzati kommunikáció szótárából, ezért helyette a megmentjük és a harcolunk szavakat kell használni. Megszorítani Brüsszel akarna, ha hagynánk, de vagyunk olyan dörzsöltek, hogy nem teljesítjük a polgári demokrácia alapfeltételeit, hogy az EU ne tudja küldeni a megmentő pénzeket, és arra hivatkozva megszorításokat követeljen tőlünk.

A magyar kormány megment és harcol. Megmenteni a nemzeti nagytőkét menti meg, amikor újabb és újabb, eddig állami hatáskörbe tartozó közfeladatokat szervez ki a számára, hagyva, hogy ott nyereséggel teljesítsék ugyanazokat a szolgáltatásokat a lakosságnak, amit eddig a költségvetés terhére tettek. A legjobb példa erre az egészségügy lopakodó privatizációja és a hulladékgazdálkodás rapid magánosítása, amelyek árát a magyar lakosság fizeti meg, a nyugdíjasokkal karöltve.

Aki politikailag nem elég demens, az emlékszik, hogyan mentette meg Orbán Viktor a magán-nyugdíjmegtakarítást néhány évvel ezelőtt. Most pont ugyanúgy intézi el nekünk, hogy ne legyenek megszorítások, mert azok nincsenek is, csak úgy látszik, mintha lennének, és nem is kicsik. Már az egyszeri orvos megmondta a betegének: “Ne jajgasson, nem fáj az, csak úgy érzi!” x

Zsebesi Zsolt

Hozzászólás