Az Orbán nevű elhízott békegalamb szárnyalása

A magyar kormányfő külföldi újságírók előtt bejelentette, hogy „háborúban állunk Oroszországgal, ez a realitás.” Ugyanott orosz győzelmet vizionál Ukrajna és nyugati szövetségesei fölött, tehát de facto Magyarország fölött is. Ha ezt Soros György mondja, akkor Orbán lenne a leghangosabb, aki spekulánst kiáltana, aki a magyar pozíciókat sortolja.

Ha bárkit is érdekelne igazán, mint mond Orbán Viktor, akkor a világ felfigyelt volna, hogy változott a magyar álláspont, ami eddig az volt, hogy mi kimaradunk az ukrán-orosz háborúból, Magyarország azonnali fegyverszünetet és béketárgyalásokat akar, ahol majd eldől, „szükség van-e egy szuverén Ukrajnára egyáltalán” (copyright Orbán Viktor).

Orbán bejelentésére azonban nem kérették be a moszkvai magyar nagykövetet az orosz külügyminisztériumba, helyette Berlint szólították fel, hogy tisztázza álláspontját, mivel Annalena Baerbock német külügyminiszter azt találta mondani, a nyugati szövetségesekre célozva, hogy „nem egymással, hanem Oroszországgal vagyunk háborúban.”

Ugyanezeknek az újságíróknak Orbán azért azt is elárulta, hogy ő az egyetlen uniós vezető, aki Brüsszelben a békét, és nem a háborút favorizálja. Ha jól értem, a vesztes háborút Oroszországgal. Mégpedig főleg azért, mert – szerinte – Oroszországot nem lehet megverni, pontosabban Ukrajna nem képes erre, hiszen Oroszország nagyobb, népesebb, és erősebb hadserege is van.

Vagyis Orbán nem törődik azzal, hogy Oroszország Magyarországgal is háborúban áll, amelynek félelmetes hadserege van, permanens fejlesztésben, és képes bármely agresszor ellen megvédeni a határait, legyenek is bárhol azok a magyar határok. A magyar katonanemzet – állítja Orbán –, és a magyarok akkor tudnak igazán teljesíteni, ha van leküzdendő akadály. Most, hogy háborúban állunk velük, hát nem lennék az oroszok helyében.

Figyelemre méltó, hogy Orbán az egyetlen nyugati vezető, aki elismeri, hogy országa háborúban áll Oroszországgal, ugyanis a német kancellár perceken belül cáfolta, hogy Berlin háborúban állna Moszkvával, mondjon is erről bármit a saját külügyminisztere. Ugyanígy nyilatkozott Párizs, London és persze Washington is, vagyis megint az egész világgal szemben pozicionálja magát a magyar vezetés.

Méghozzá duplán, mert bár hazánk a nyugat országai közül egyedülikén áll háborúban Oroszországgal, ugyancsak egyedüliként nem támogatja közülük fegyverrel Kijevet, sőt azt sem engedi, hogy területén keresztül szállítsanak fegyvert a honvédő háborút vívó szomszédos országnak. Ellenzi az oroszellenes gazdasági és minden egyéb szankciót is.

És ha valaki azt gondolja, hogy itt vége a csavaroknak, akkor nagyon téved. Magyarország komoly fegyverkezésbe kezdett. Persze a maga módján, a saját léptéke szerint, de ahhoz legalább a német hadiiparral épít ki szoros gyártási együttműködést, tudják, azokkal, akik – szemben a mi békepolitikánkkal – Leopárdokat, légvédelmi rendszereket és tarackokat szállítanak az ukránoknak. Mindent, amit mi nem.

Szóval erre a politikára mondja Orbán, hogy mi (értsd alatta, hogy ő) nem változunk, következetesek vagyunk, csak Európa, a világ változik, és ebben kivételesen igaza van, mert annyi kudarc és félresikerült nemzeti vállalkozás, rosszul indított háború és szörnyű béke után is pont olyan következetesen hülyék maradtunk, mint voltunk, és pont olyan kiváló vezetőkre bízzuk a sorsunkat, mint mindig.

Remélem, tudtak követni. Aki nem, az kövesse Orbán Viktort! Mindegy, hová, mert mindenütt jó, bár legjobb Mária (köz)munka alapú országában, ahol a keresztény szavazók minden nap Orbánhoz intézett miatyánkban mondják el a vágyukat: „Szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod. (Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.) Orbán.” x

Zsebesi Zsolt